A leletet a londoni Linné Társaság folyóiratában, a Zoological Journal of the Linnaean Society júniusi számában ismertetik a Fokvárosi Egyetem, a johannesburgi Witwatersrand Egyetem, a La Plata-i Múzeum, valamint az Edigio Feruglio paleontológiai múzeum kutatói.
A fosszíliák - legalább négy egyed végtag- és lábfejcsontjai, valamint csigolyái - még az 1930-as évek végén kerültek elő Dél-Afrikában, 30 kilométerre a lesothói határtól, az úgynevezett Elliot geológiai formáció 210-190 millió éves kőzetrétegeiből.
A leletek évtizedeken keresztül porosodtak a Witwatersrand Egyetem evolúciós intézetének raktárában anélkül, hogy bárki is foglalkozott volna velük. Néhány évvel ezelőtt vizsgálták meg először a csontmaradványokat, amelyeket a korai növényevő Prosauropoda dinoszauruszok egyik neméhez, az Aardonyxhez soroltak - olvasható a ScienceDaily hírportálnak a tanulmányt ismertető összefoglalójában.
Egy újabb vizsgálat során azonban dél-afrikai és argentin paleontológusok arra a következtetésre jutottak, hogy a fosszíliák a Sauropodomorpha dinoszauruszok eddig ismeretlen nemét képviselik. A csontokból kiindulva közepes testméretű dinoszauruszról van szó, amelynek egyik legérdekesebb sajátossága a keresztet formázó bokacsontok. E jellegzetesség alapján az őshüllő a Sefapanosaurus nevet kapta, ugyanis szeszotó nyelven sefapano keresztet jelent.
Mint Alejandro Otero argentin paleontológus, a tanulmány vezető szerzője a lelettel kapcsolatban rámutat, a Sefapanosaurus a legkorábbi Sauropodomorpha dinoszauruszok és a valaha élt legnagyobb szárazföldi állatok, a hosszú nyakú, négy lábon járó Sauropodák közötti hiányzó láncszemet jelenti. Anusuya Chinsamy-Turan, a Fokvárosi Egyetem professzora szerint a Sefapanosaurus felfedezése arra világít rá, hogy Sauropodomorpha dinoszauruszoknak többféle átmeneti formája is élt Afrika déli részén 200 millió évvel ezelőtt.
