A szokásos volt a program: séta, könnyű mozgás, jóízű ebéd, pihenés, taktikai értekezlet, tévénézés, azután korán indulás a Nuevo Alitaibix stadionba. Az angol White sípjelére így kezdett a két csapat:
MAGYARORSZÁG: Mészáros — Martos, Kerekes, Garaba, Varga — Müller, Nyilasi, Pölöskei — Fazekas, Törőcsik, Kiss.
BELGIUM: Pfaff — Gerets, Meeuws, L. Millecamps, Baecke — Vandersmissen, Coeck, Ceulemans, Vercaute- ren — Vandenbergh, Czerniatynski.
Tóthról, a magyar válogatott stabil balhátvédjéről, nem sokkal a mérkőzés előtt derült ki: változatlanul gondjai vannak a fogával, erős fájdalomról panaszkodott, ezért a magyar együttes szakvezetői — helyesen — úgy döntöttek: helyén, a balhátvéd posztján Varga játszik.
Eléggé foghíjasak voltak a lelátók széksorai (30 ezer néző), amikor megkezdődött a játék. Meglehetősen komótos tempóban... A belgák nem nagyon ambicionálták a támadásokat, átengedték a pálya közepét a magyaroknak. Ennek megfelelően némi mezőny fölényünk jegyében telt el az első negyedóra, de ez csak szögletekben jutott kifejezésre, gólhelyzet egyáltalán nem alakult ki Pfaff kapuja előtt.
Élénkült az iram, a belgák is egyre inkább belelendültek. Mégis a 17. percben Varga 25 méteres nagy lövése okozott komoly gondot Pfaffnak, szögletre hárított. Nem sokkal később, a másik oldalon Vandenbergh 17 méteres bombáját Mészáros vetődve védte. A 24. percben előbb Fazekas ügyetlenkedett el jó helyzetet, majd Czerniatynski fejese alig szállt mellé.
A magyar fölényt jelezte, hogy a 25. percben Kiss, egy jobb oldali beadás után, az ötösről, teljesen tiszta helyzetben fölé fejelt. Három perc múlva megszületett a vezető magyar gól. Bal oldali akció közben Varga (!) kitűnően lépett ki három belga védő közül, faképnél hagyta őket, és 12 méterről biztosan lőtt félmagasan a kapu bal oldalába (1—0 Magyarország javára).
A gól után — rákényszerültek! — kitámadtak a belgák, de nem tudtak igazán veszélyes helyzetet teremteni a magyar kapu előtt. Jellemző, hogy az egyetlen, igazán gólt ígérő helyzetük, egy szabadrúgást követően volt: a 34. percben Coeck 20 méteres bombája a bal kapufáról vágódott ki. Kiegyenlített volt a küzdelem, de inkább a magyar akciók jelentettek az első játékrész hajrájában is gólveszélyt, azonban csatáraink a döntő pillanatokban kissé ügyetlenkedtek. Az utolsó lehetőség mégis a belgák előtt adódott: Vandenbergh közeli fejese épphogy fölé szállt. Mégis — és ez a legfontosabb —, a félidő egygólos magyar előnnyel ért véget.
Vandersmissen helyett Van Moer állt be a belgáiknál a második félidőre. Sajnálatos sérüléssel kezdődött ez a játékrész: egy előrevágott labdára egyszerre ugrott fel Pfaff és Gerets, a kapus valósággal letaglózta játékostársát, aki — a lelátóról legalábbis így látszott — néhány pillanatnyi ájulás, majd hosszas ápolás után csak hosszú percek múlva tért vissza.
Az 53. percben gólszerzési lehetőség adódott a magyarok előtt: Kiss baloldali beadását követően Nyilasi pontosan fejelt az érkező Törőcsik elé, aki azonban 17 méterről fölé lőtt. Nem sokkal később újra Nyilasi került helyzetbe, de gyámoltalanul fejelt a kapu mellé.
A két 16-os között folyt a játék. A 63. pereiben a még gyengélkedő Gerets helyére Plessers állt be. Rögtön utána Czerniatynski éles szögből lőtt, Mészárosról kivágódott a labda. A 67. percben előbb Vandenbergh lábáról szedte le a labdát Mészáros, az ellentámadásnál viszont Fazekas tisztán ugrott ki, de a kapujából kifutó Pfaff a 16-os előtt „elgázolta”. A szabadrúgásból semmi sem lett. Müller helyére Sallai, nem sókkal később Kiss helyére Csongrádi állt be, jelezve: egyre inkább a védekezést tartotta fontosnak Mészöly Kálmán.
Balszerencsénkre... A 75. percben Czerniatynski fejese még ugyan mellé szállt, de egy perc múlva már sikerült az egyenlítés a belgáknak. Ceulemans végigverekedte magáig az egész bal oldali magyar védelmen, bár elesett, felpattant a 16-osunkon belül, jól adott középre, és a menetrendszerűen érkező Czerniatynski 10 méterről, nem túl erősen a jobb alsó sarokba gurított (1—1).
Amint az várható volt, a hátralevő percekben a belgák „eldugták” a labdát. A 80. percben a kitörő Töröcsiket Meews gáncsolta, 25 méterre a belga kaputól (sárga lapos figyelmeztetést kapott a belga hátvéd), a szabadrúgásból azonban Nyilasi Pfaff kezébe ívelt. A befejezés előtt még Vandenbergh számára adódott gólszerzési lehetőség, de ívelését Mészáros ujjheggyel fölé tolta. Maradt tehát az 1—1 és ez egyet jelentett azzal, hogy a belgák csoportelsőként jutottak a legjobb 12 közé, a magyar válogatott pedig elbúcsúzott a Mundialtól.
Népszava 1982. június 23.