- Amit tanítanak, és amit nem

A liberálisok persze mindjárt nekiugrottak Schiffer Andrásnak, amikor azt találta mondani, a Pázmányon tervezett holokauszt-stúdiumról, hogy „az eszköz, amit az egyetem választott káros, kontraproduktív.” Béndek Péter, a mostanában igen-igen felkapott, önjelölt miniszterelnök 1000 a mi hazánk című blogjában például ezt írta: „Mezei Balázs, a Pázmány tanszékvezető professzora világossá tette a Bölcsészkar álláspontját a Holokauszt-oktatás bevezetésével kapcsolatban, miszerint azt ezért kell tanítani az általánosan kötelező (kvázi közművelődési) tárgyak sorában, mert az az emberiség ügye és a magyar történelem része.” Béndek Péter nyilván ismét azt hiszi, mondott valami érvszerűséget. A professzor „világossá tette,” „kell tanítani” „mert az az emberiség ügye és a magyar történelem része.” Mintha a magyar történelemnek nem volna cirka egymilliárd olyan eseménye, amit nem tanítanak, nem is beszélve az emberiség ügyéről, amiről még azt is nehéz meghatározni, hogy micsoda. Hogy mást ne mondjak, Nietzsche azon kesereg csaknem minden kötetében, hogy az emberiségnek nincs célja. Ő a maga részéről az emberfeletti ember létrehozását, zsenik nevelését, esetleg a hatalom akarását javasolja. Szerinte effélék lehetnek az emberiség ügyei. A Béndek-Mezei páros javaslata ezzel szemben a holokausztra való emlékezés. Na, ennyit az emberiségről! (...)