Szerencsénk van nekünk, kárpátaljai magyaroknak, hogy lehetőségünk van nézni a magyar tévé adásokat. Ez egy nagyon fontos dolog, mert mindig is tudjuk, hogy mi történik az anyaországban, és ezenkívül láthatjuk a sok szórakoztató műsort. Így volt ez a minap is, amikor rákapcsoltunk a Fókusz című adásra. Szerintem a műsor szerkesztői nem értik, hogy itt Ukrajnában, pláne a beregi vidéken rengeteg magyar, ukrán, szlovák, ruszin, orosz ember él, akik szintén nézik az adást. Szóval még az elején a műsorvezető elmesélte a nézőknek, hogy kétségbeesés és kilátástalanság jellemzi Ukrajna magyar lakta településeit, gondolom, hogy az egész Ukrajnában ez van. Elmondta, hogy az orosz-ukrán konfliktus továbbra sem csillapodik, jönnek a katonai behívók, szétesnek a családok. Következnek a több, mint egy évvel ezelőtt felvett filmkockák a Dombász régióból, a harcokról, robbantásokról. Azt sem veszik figyelembe a szerkesztők, hogy a képek régiek, hogy esik a hó, most meg kint 30 fokos hőség van.
Egyszóval a nézőnek az a benyomása, hogy ez az egész itt, a magyar határtól 1-2 kilólóméterre van, és nem 1200-1300 kilométerre Keleten. Ezek után a nézők látják a másik műsorvezetőt, aki szintén mesél a borzalmokról, de kamera a nagyon szépen felöltözött óvodás gyerekeket mutatja, akiknek az egyik budapesti önkormányzat küldött 1 millió forint adományt étkezésre. (Köszönet a segítségért!) A képeken, Mezőkasszonyban, béke van és nyugalom, a magyar határ 800 méterre van innen. Semmi köze a kezdetén bejátszott borzalmaknak, a gyerekeknek fogalmuk sincs "az oroszbarát szeparatistákról" meg a harcokról, amelyek "napi 5-6 millió dollárba kerülnek". Igen, a helyzet Ukrajnában nagyon nehéz és tragikus, erről beszélni kell és mutatni képeket. De a valóságot! Nekünk, az itteni magyaroknak, itt kell élni, és ezért minden szó, minden "történelmi felsorolás", nem tesz jó benyomást az itt élő más nemzetek között. Ezekben a nehéz időkben nagyon fontos a tolerancia, és nem a képmutatás.
