Mint a kofák. Nem tudok hetek óta megnyugodni. Tudom, hogy ez nem könnyű téma, de mégis. Szó van Munkácsy világhírű Golgota című festményéről, magyarázzák nekünk, hogy ez a kép egy "magyar származású" amerikai műgyűjtő tulajdona. A neve Pákh Imre, és ahogy a Googlen megtudhatjuk, Pákh Munkácson született, és ott élt 20 évig, azután meg tanult Leningrádban. Nem tudom, hogy ki ez a Pákh, nem is nagyon érdekel, de az igen: ha ő tényleg magyar,vagyis magyar származású amerikai, tudnia kellene, hogy Munkácsy Mihály művei, egész élete a magyarsággal volt kapcsolatban. Nekünk magyaroknak nagyon fontos lenne, hogy a világhírű festőművész képei Magyarországon legyenek. Mert mindig öröm, ha van mivel büszkélkedni. És ezért nem tudom megérteni Pákh zsarolását az MNB-vel szemben. Eladja a Golgotát egy orosz milliárdosnak, ha a bank csak 6 millió dollárt kíván kifizetni ezért a festményért? A "magyar származású üzletember" 9 millió dollárt kér. Nem tudom, hogy mivel fog befejeződni a kofáskodás, örülök, hogy a Miniszterelnökség keresztbe tett Pákhnak, és kezdeményezte, hogy védetté nyilvánítsák a festményt. Így van ez rendben. Mert igazuk van, hogy a festménynek Magyarországon van a helye, és ha Pákh akarja, itt is eladhatja, de csak azért az összegért, amit a kormányrendelet rögzített. Véget kell vetni ennek a kofáskodásnak. Mert biztos vagyok abban, hogy az orosz milliárdos vevő (ha van ilyen?) szemében Munkácsy Mihály csak egy név. Nekünk meg a mi történelmünk.