A közkórházak fenntartója, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) összeállította azoknak az ügyeknek és eseteknek a listáját, amelyek a hétköznapokban meghatározzák egy intézmény működését. A közelmúltban kifejlesztett központi elektronikus rendszer alkalmas arra, hogy folyamatosan elemezzék a kórházak menedzsmentjének tevékenységét, a gazdasági mutatóik alakulását, azonnali szakmai segítséget adjanak, ha szükséges és ezen a felületen ismerkedhetnek meg az intézményi vezetők mások bevált ötleteivel is. Ezt azon a beszélgetésen tudtuk meg, ahol az ÁEEK vezetői ismertették terveiket a sajtó munkatársaival.
Az egységes adatszolgáltatás és módszertan főként azért fontos, mert eddig más-más módszerekkel végezték az intézmények az elszámolást, nem volt sem egymással összevethető, sem pedig pontosan összegezhető, hogy hatékonyan használták-e fel a központi forrásokat. A kívülálló számára érthetetlen helyzetet most is csak fokozatosan tudják felszámolni – ez derült ki Ónody-Szűcs Zoltán és munkatársai beszámolóiból, márpedig csak egy egységes elvekre épülő, valós helyzetelemzés alapján kérhet többletpénzt az ágazat.
Ezt erősítette meg a Népszavának nyilatkozva Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász is, amikor arról beszélt, a magyar kórházi rendszer jobb működésének feltétele, hogy a kormány pontosan lássa a problémákat és azt is, hol kellene érdemben beavatkoznia. Ehhez szerinte szükséges lenne a teljes ellátórendszer minden részletre kiterjedő felmérése, az adatok szisztematikus elemzése, mert ma a politika megérzések alapján akar változtatni. A szakértő úgy látja, az információk, elemzések segítségével a politikusok távolságtartását, bizalmatlanságát oldani lehetne az egészségügyi rendszerrel szemben, mert ez az, ami gátolja őket abban, hogy több pénzt tegyenek bele a kórházak működtetésébe. Ma nem érzékelik pontosan, mire mennek el a milliárdok.
Fotó: Thinkstock
Sinkó Eszter azonban azt is hangsúlyozta, hogy a pontos helyzetkép alapot adna a munkatársakkal való jobb gazdálkodáshoz és például a várólisták csökkentéséhez, de ahhoz, hogy beletöltött pénzt a magyar egészségügy valóban jól tudja hasznosítani, szükség lenne átfogó jövőképre, amely kijelölné, hogy mit akar elérni a szakpolitika. A gombamód szaporodó nem egészségügyi kutatóintézetek mellett létre kellene hozni egy szakértői bázison alapuló intézményt ebben az ágazatban is, a megszülető elemzések és javaslatok között pedig a mindenkori kormány kiválaszthatná, milyen irányban akarja fejleszteni a rendszert – tette hozzá a közgazdász. Addig láthatóan az a legfőbb rendező elv, hogy ne zárjunk be kórházat, mert egy ilyen lépésen sokat lehet politikailag veszíteni.
A kórházi rendszer jövőjéről ma már a közvélemény is napi szinten gondolkodik, a szakmai szervezetek és érdekvédők tiltakozó akciói mellett az ágazat meghatározó köztestületei is támogatják a béremelést és a biztonságos betegellátást követelőket. Legutóbb Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség volt elnöke egy veszprémi internetes portálnak fogalmazott úgy, hogy „miközben ma az országban 110 kórház működik, valós szükséglet 80-ra van, finanszírozási fedezet 70-re, a rendelkezésre álló humán erőforrás pedig mindössze 60 intézményben lenne képes magas színvonalú, zavartalan ellátást nyújtani”. Hasonlóan őszinte kirohanásokkal egyre gyakrabban találkozunk.
Sinkó Eszter szerint kis lépésekkel maguk a kórházigazgatók is javíthatnának az ellátás színvonalán, mert ma nincs mindenhol rend. Ugyanakkor nem kárhoztatja őket a szakközgazdász, mert amíg az is gond, hogy másnap hány nővér és orvos tud dolgozni, addig nehéz hosszú távú stratégiákon gondolkodni. Kellene tehát a több pénz, és a rendszerszintű vízió az ágazat jövőjéről, ehhez kellene létrehozni a rendszer szintű menedzsmentet és végül a feladatokat megoldani képes kórházi vezetői gárdát – sorolta lapunknak a megoldásra váró feladatokat az egészségügyi közgazdász.