A mérvadó gazdasági szakemberek mindegyikének az a véleménye, hogy a csak víziókban létező magyar modell végérvényesen megbukott! Nem így Matolcsy György egykori nemzetgazdasági miniszter, jelenlegi jegybank elnök, a kormányfő "jobb keze", a magyar gazdasági modell atyja. Idén januárban a csak formálisan létező, IV Kárpát-medencei Gazdasági Fórumon, Székesfehérváron éppen ennek az ellenkezőjét állította: A "magyar modell sikeresen működik, ezt ma már szinte mindenki elismeri." Sőt a tőle megszokott interpretációban ehhez még azt is hozzátette, hogy az Európai Unióban, a globális térben és a "magyar modellel hadilábon álló" szaksajtóban is dicsérik a magyar modellt. Az MNB-elnök értelmezése szerint: a sikerhez a magyar modell két elemére volt szükség: egyrészt az új politikai modellre, amelynek lényege az a felismerés, hogy a pénzpiac nem mindenható és hajlamos a válságokra. A válsághelyzetek kezeléséhez pedig erős államra van szükség, amely képes okosan kezelni a helyzeteket és megvan hozzá az eszköztára. Közgazdászok az MNB elnök szavaira úgy reagáltak, hogy a pénzpiac mindenhatóságára a voluntaristák viszonylag szűk köre kivételével mára már aligha esküszik bárki is. Az erős államról, pedig az volt a szakértők véleménye, hogy a kiszámíthatatlan, csak rövid távlatokban gondolkodó, folyamatosan jogbizonytalanságot teremtő állam aligha lehet büszke az eszköztárára.
A már idézett beszédében Matolcsy György kiemelte: a magyar modell másik eleme az új gazdaságpolitika útnak indítása volt, amely a korábban elfogadottnak tartott két láb - makrogazdasági egyensúly és növekedés - mellett nagy figyelmet fordított egy harmadikra, a foglalkoztatásra. Az elmúlt két évtizedben a két láb közül hol az egyik, hol a másik szorult kezelésre, de a használt módszerek mindig a foglalkoztatás feláldozásával jártak - tette hozzá a jegybankelnök.
Egy másik megszólalásában Matolcsy György hangsúlyozta, hogy a 2010 és 2014 közötti időszak hazánk kivételes korszakának mondható, mert 2010 után az Orbán Viktor vezette új kormány a gazdaságban egyszerre valósította meg a költségvetési konszolidációt és a gazdasági stabilizációt, s ezekre alapozva megteremtette a fordulatot. (A kormányfőnek címzett hódolat elhangzásakor a szónok mellett ült ott Orbán Viktor is.)
Külgazdaság a favorit
A kormányzati oldalról még érdemes felidézni Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szavait is, aki azért nincs könnyű helyzetben, mert a sokat látott üzletemberek és diplomaták számára kell eladnia a magyar modellt, de úgy, hogy az eredményesen működő külgazdasági kapcsolataink semmiképpen ne sérüljenek, amely egy olyan, változatlanul exportvezérelt gazdaság számára, mint amilyen a magyar, létfontosságúak.
A külgazdasági és külügyminiszternek éppen ezért némileg védekező alapállásból kellett megszólalnia: "Az új, magyar modell mit sem változtatott azon a tényen, hogy a magyar gazdaság nyitott, ezért teljesítményét alapvetően befolyásolja az export és az ide érkező befektetések alakulása." Szíjjártó Péter következtetését aligha lehet kétségbe vonni, azt viszont már számosan vitatják, amit ehhez hozzáfűzött: Magyarország külpolitikáját eszközként használja a külgazdasági teljesítmény "aládúcolására."
A miniszternek ez az érvelése akkor válik egyértelművé, ha figyelembe vesszük, hogy miközben a külgazdaság prioritását hangoztatja a klasszikus külpolitikával szemben, úgy érzi, hogy egyidejűleg az általa sikeresnek tartott "magyar modell" eredményei közé sorolja az évek óta vitathatatlanul jól működő exporttevékenységünket, amely jórészt a multik kezében lévő autóiparnak köszönhető. (A keleti piacnyitásról és a még igencsak gyerekcipőben járó déli irányultságról csak szólamok ismertek, eredmények alig.)
Csalóka számmisztika
Ha valaki csak a Fidesz-kormányzat tagjainak, és a jegybankelnöknek ezeket az kijelentéseit hallja, olvassa az unortodox gazdaság politika irigylésre méltónak mondott eredményességéről, és hitelt is ad ezeknek a szólamoknak, akkor az akár hátra is dőlhet a foteljában, hiszen Magyarországon minden rendben halad, sőt a legfontosabb mutatók tekintetében sikerességünk az élmezőnybe repítette az országot. Ebben elég gyakran az élen jár Glattfelder Béla (Fidesz) nemzetgazdasági államtitkár, aki maga is hosszú éveket töltött Brüsszelben pártja képviselőjeként, a minap - természetesen az Orbán-kormány megrendelésére - az Európai Parlamentben egy olyan konferenciát rendeztetett meg, amelynek már a címe is árulkodó: "Gazdasági növekedés megszorítások nélkül – a magyar modell.” című konferencián. Az államtitkár azzal dicsekedett, a gazdasági növekedés üteme 2014-ben elérte a 3,6 százalékot, sőt az idei első negyedévében is ugyanilyen ütemben bővült.
Természetesen a gazdaságfejlesztésért felelős államtitkár is tisztában volt azzal, hogy ez a növekedési ütem nem tartható, elsősorban azért, mert a beruházások idén visszafogottabbá váltak az elmúlt esztendőhöz képest. Az előző, uniós gazdasági ciklus pénzei gyakorlatilag elfogytak, az újnak a felhasználása pedig csak a második félévben kezdődik meg, mert tudvalevő, hogy a magyar gazdaság növekedésének jószerivel egyetlen motorját az uniós pénzek képezik, feltéve ha képesek vagyunk lehívni ezeket, ugyanis egyre gyakrabban fordul elő, hogy a magyar kormány - a rosszul előkészített projektek miatt - akár 100 milliárd forintos nagyságrendeben képes veszni hagyni uniós pénzeket. De a magyar gazdasági növekedés ütemével való dicsekvés azért is túlzó, mert ha a visegrádi négyek és Szlovénia hasonló adataival hasonlítjuk a magyart össze, akkor még mindig sereghajtók vagyunk a gazdasági világválság óta elért teljesítményünkkel, hiszen csak 2015 tavaszán érte el Magyarország a 2008-as szintet, vagyis hét esztendő kiesett a gazdasági fejlődésünkből!
A számok egyáltalán nem támasztják alá az úgynevezett magyar gazdasági modell sikerességét - mondta a Népszava érdeklődésére Róna Péter. Az Oxfordi Egyetem tanára az MNB hivatalos adataival szembesítette a kormányzati sikerpropagandát. Eszerint a 2010-es kormányváltást megelőzően, márciusban a GDP arányos államadósság 83 százalékos volt, öt esztendővel később, idén márciusban, pedig 85 százalékos. Vagyis a magyar modell fő céljainak egyike, az államadósság elleni háború elbukott. Elbukott mégpedig úgy, hogy időközben "elégettek" 3000 milliárd olyan forintot, amelyet a magán-nyugdíjpénztártagok megtakarításaiból vett el az állam, olyan címen, hogy a magánpénztári rendszer felszámolásával (ez csaknem teljesen sikerült) egyfelől az állam kiadásai csökkennek, másfelől a magánpénztári vagyon felhasználásával a GDP arányos államadósság is csökkenni fog.
Mint látjuk - mondta Róna Péter ezeknek a céloknak az elérése egyértelműen sikertelennek bizonyult. Ha azonban a magyar állampolgárok által lejegyzett államkötvény állományt az adósságból levonjuk, és csak a nettó államadósságot vesszük figyelembe - a már említett időpontokban - akkor még ennél is rosszabb a helyzet - tette hozzá a szakember, ugyanis így öt esztendő alatt tekintélyes növekedést lehetett regisztrálni, 63,2 százalékról 76 százalékra. Ezek a számok fényesen bizonyítják, hogy az Orbán Viktortól oly gyakran elhangzó kijelentés, miszerint nekünk magyaroknak sikerült úgy növelnünk a gazdaság teljesítményét, hogy eközben az államadósság nem növekedett, hamis. Nem sikerült.
Sántít a foglalkoztatási "láb"
Ki ne emlékezne az egymillió munkahely megteremtésének fideszes ígéretére? Manapság ez úgy módosult, hogy az ötmillió foglalkoztatott országa leszünk, és Magyarországon megvalósul a teljes foglalkoztatottság. Az olyan orbáni kiszólásokra viszont nem érdemes szót vesztegetni, hogy a természetes életösztön is arra vezérli a magyarokat, hogy vállalkozzanak, és ezáltal új munkahelyeket teremtsenek. Róna Péter, ismételten csak a hivatalos adatokra támaszkodva arra figyelmeztetett, hogy a munkahelyteremtési adatokkal illik csínján bánni, hiszen az orbáni öt esztendő alatt a versenyszférában mindössze 15 ezer fővel növekedett a munkavállalók száma, ezzel szemben a költségvetésiben 104 ezerrel lettek többen, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy a hivatalos statisztikai adatok itthoni munkavállalóként veszik számba azt a közel félmilliónyi magyart, akik külföldre menekültek a tisztes jövedelem reményében.
A közmunkásoknak alig van reményük, hogy az elsődleges munkaerőpiacra bejussanak FOTÓ: NÉPSZAVA
A közfoglalkoztatottak számának folyamatos növelése is legfeljebb tetszetős számokat eredményez, ráadásul a költségvetésre egyre nagyobb terhet ró a konstrukció finanszírozása. Még a Fidesz-kormányt legfeljebb csak mérsékelt kritikával illető Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke, közgazdászként, tehát nem hivatalos véleményként úgy fogalmazott a Világgazdaság múlt pénteki számában, hogy "közmunka a világon mindenhol volt, van és lesz, de ettől senki nem várhatja, hogy az a 6-800 ezer ember, aki eddig sem tudott elhelyezkedni, az most állást talál az elsődleges munkaerőpiacon. Legfeljebb 10 százalék kerülhet vissza" - nyilatkozta Kovács Árpád. Ebből is világosan kiderül, hogy a tömeges munkahelyteremtés is víziónak bizonyult.
Tölgyessy Péter szerint a Fidesz, illetve Orbán Viktor által elképzelt új gazdasági modellt belülről lehet működtetni, de az ország versenyképessége romlik, és hosszútávon probléma, hogy az állam dönti el, milyen irányban fejlődjön a gazdaság, és nem a piac. Az alkotmányjogász a közelmúltban egy konferencián kifejtette, a rendszer nem stabil, a kormánynak vannak kihívói, a magyar parlamentben pedig már arról folyik a vita, hogy ki még nyugat-ellenesebb, ki szorgalmaz radikálisabb változtatást ösztönző politikát. A kérdés az, hogy mikor tér vissza Magyarország a világ trendjéhez, és végre mikor sikerül a hőn áhított felzárkózás. Hasonlóképpen fogalmazott nemrégiben Chikán Attila akadémikus, egyetemi tanár, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere is: Magyarország az elmúlt időszakban eltávolodott a főáramlattól, és saját utakat keresett. Pedig a magyar kultúrában mélyen gyökeredzik, hogy nyugati szomszédaink fejlettségi szintjét tekinti követendőnek. Ha másra vágyunk, akkor kultúraváltozást kell kikényszeríteni.
Előznek a régiós versenytársak
A GKI Gazdaságkutató Zrt. előrejelzése szerint bár a magyar gazdaság 2014 után idén is az EU átlagánál (1,8 százalék) gyorsabban fog növekedni, de a tavalyi bővülési ütem (3,6 százalék) megközelítésére nincs esély, 2,5 százalék körüli ütem valószínű. A GKI a magas, 3,4 százalékos első negyedévi ütem, valamint a kedvező gazdasági várakozások hatására emelte meg korábbi növekedési előrejelzését.
Míg Magyarország tavaly Írország után a második leggyorsabb növekedést produkálta az EU-ban, idén már várhatóan több régiós versenytársa is megelőzi. A magyar gazdaság ugyanis az EU 2015-2016-ban gyorsuló növekedésével szemben minden előrejelzés szerint idén és jövőre is lassulni fog, a prognózisok csak ennek mértékében térnek el egymástól. Az első negyedévben a román, a cseh és a lengyel növekedés is gyorsabb volt a magyarnál, s a szlovák is csak minimálisan maradt el a magyar mögött. A magyar fékeződés mindenekelőtt a beruházások idén várható stagnálásával – s jövő évi visszaesésével - függ össze. A tavaly csúcsukra ért EU-támogatások ugyanis idén aligha nőhetnek már tovább, jövőre pedig az előző európai költségvetés kifutását nem lehet képes ellensúlyozni a következő támogatási ciklus. Az üzleti beruházásokban sem várható élénkülés, a vállalati hitelállomány 2015. március végén kilencéves mélypontjára zuhant. A beruházások az első negyedévben 4,5 százalékkal csökkentek, ami főleg az EU-támogatású szektorokban következett be, de a feldolgozóipar is csak stagnálásra volt képes.