A legújabb felmérés szerint a megkérdezett cégvezetők és alkalmazottak 73%-a úgy véli, hogy Magyarországon a vesztegetés és a korrupció széles körben elterjedt. Ebbe a képbe illik a MNB által kiírt 1,8 milliárd értékű pályázat is. A pályázatot a már jól bejáratott Századvég nyerte el, annak ellenére, hogy a pályázata sem formailag, sem tartalmilag nem felelt meg a kiírásnak, hogy a másik pályázó 700 millióval kedvezőbb ajánlatot tett. Ilyen és ehhez hasonló eseteken már senki nem lepődik meg, mert nálunk a korrupció államilag törvényesített. Azonban mindez semmi ahhoz, ami a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) hazatáján történt, hogy Gömöri Zsolt a bizottság elnöke azokat a kerekesszékhez kötött embereket károsította meg, akik nehéz helyzetük ellenére mindent megtesznek, hogy teljesítményükkel elismerést vívjanak ki hazájuknak.
A hírek szerint a bizottságnál mindenre volt pénz, csak azokra nem, akikért dolgozniuk kellene. A MPB vezetését egyáltalán nem zavarja, hogy az eredményeket produkáló sportolók ígéreten kívül semmit nem kaptak, hogy vannak olyan sportolók, akiknek a napi étkezésre sincs elegendő pénzük. Erre a gátlástalanságra nehéz elítélő szavakat találni. Az elnök a szennyes kiteregetéséért most mindenkit okol, de a saját felelősségét nem ismeri el. Az egészet aljas rágalomnak, hajcihőnek tarja, amely rengeteget árt a mozgalom megítélésének, nagyon sok kárt okozhat a sportolónak. Ha ez így van, miért nem tesz feljelentést? Nem tesz, mert tudja, hogy a bíróságon a vádak döntő többsége beigazolódna. Az elnök most szomorú. Én akkor lennék igazán szomorú, ha az ilyen vezető helyén maradna.