Az öngondoskodás gyermekkorban kezdődik. Ekkor még természetesen a szülők (nagyszülők) akaratától függ, mekkora összeg és milyen formában kerül a "betétkönyvbe". Egyre ismertebb a babakötvény elnevezésű, 19 éves futamidejű állampapír, amelyet minden újszülött csecsemő megkaphat. Elterjedtsége érthető, hiszen állami induló tőke jár hozzá, amelynek összege 42 500 forint, s amit a szülő befizetéseivel kiegészíthet.
Az állam az évente befizetett összeg 10 százalékával, de legfeljebb hatezer forinttal járul hozzá a fiatalkorú vagyonának gyarapodásához, vagyis igazából havi ötezer forintnál nagyobb összeget a támogatás maximalizálása miatt nem érdemes befizetni. Az összegyűlt pénzt a gyermek nagykorúságának elérésekor vehetik fel.
Az öngondoskodás igazi terepe, amikor valaki azért takarít meg, hogy az öregkori nyugdíját kiegészítse. A magán-nyugdíjpénztári rendszer csaknem teljes felszámolása után ugyanis egyre több családot foglalkoztat, hogy az állam képes lesz-e a munkaadó és a munkavállaló rendszeres járulékbefizetése fejében olyan öregkori nyugdíjat nyújtani, amely megteremti a fedezetét a nélkülözésmentes idős kornak. Az utóbbi időben különösen sokan jelentkeznek az önkéntes nyugdíjpénztáraknál, ami arra utal, hogy az emberek nem bíznak a kormányok nyugdíj-ígéreteiben.
Az öngondoskodás - ahogy a nevéből is kitetszik - leginkább nem szervezett keretek között valósul meg. Számos megtakarítási forma sorolható ide. Szinte mindegyiknek az alapja a halasztott fogyasztás, vagyis az emberek az átmenetileg szabad pénzüket nem költik el, hanem félreteszik.
Ezt segítik a nyugdíj előtakarékossági számlák (nyesz) és a tartós befektetési számlák (tbsz), amelyek egy meghatározott idő elteltével kamatadó-kedvezményt, illetve -mentességet garantálnak, emellett az újonnan elhelyezett összeg után évről-évre személyi jövedelemadó kedvezmény is jár.
A megtakarító szabadon választhat a különböző megtakarítási formák (befektetési jegyek, vállalati és banki kötvények, államkötvények, részvények) között. A nyesz- és a tbsz-számlákon szereplő megtakarításokat tetszés szerinti időpontban lehet gyarapítani, viszont a futamidő alatt a pénzhez nem lehet hozzányúlni.
Egyre több munkáltató oly módon is igyekszik magához kötni dolgozóit, hogy hozzájárul önkéntes nyugdíjpénztári befizetéseikhez. Ez ma Magyarországon a legrégebbi állami támogatással is rendelkező nyugdíj-előtakarékossági forma.
Évente jelentős adókedvezményt, a dolgozó befizetéseinek 20 százalékát, de legfeljebb 150 000 forintot is igénybe lehet vele venni. (A maximumot egy 750 000 forintos éves befizetéssel lehet elérni, mivel a munkáltatói hozzájárulás után nem jár adókedvezmény.) Az önkéntes nyugdíjpénztári befizetésekhez 10 évig nem lehet hozzáférni, aminek az a filozófiája, hogy ne váratlan kiadásokra használja fel azt a befektető.
Az idei esztendő szomorú krónikája, hogy több pénzügyi (befektetési) szolgáltató, amelyekre összességében több százmilliárd forintos megtakarítást bíztak az emberek, visszaélt az ügyfelek bizalmával, és csődbe vitte cégét. Ugyan több-kevesebb kártérítést a befektetők jelentős része visszakap, de csak egy bizonyos összeghatárig.
A brókerbotrányok legfőbb tanulsága, hogy az irreálisan magas hozamú befektetési ajánlatokat érdemes fenntartásokkal kezelni. Stabil, esetleg több évtizedes, évszázados múlttal rendelkező pénzintézetek ajánlatai biztosabbnak látszanak, még akkor is, ha kevesebbet ígérnek és nem feltétlenül magyarok.
