Mindenről Giró-Szász András tehet. Legalábbis a Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint. Lázár János ugyanis a Miniszterelnökség kormányzati kommunikációért felelős államtitkárát okolta, amiért nem tájékoztatnak rögtön a kormányülés után a fontos témákról. Mint mondta, ő szívesen állna az újságírók rendelkezésére akkor is, de András nem bírja az egész napi gyűrődést. Aztán még lehűtötte a kedélyeket azzal, hogy persze úgyis csak azt mondanák el, amiről lehetne tájékoztatni a közvéleményt.
Értjük a viccet. Értjük ezt a fából vaskarika logikát is. Értjük, hogy nyugodtan lehet kérdezni bármiről a mindig snájdig és mindenből naprakész Lázár minisztert, mert úgyis csak arra válaszol, amire akar. Habony Árpádról például mit sem tud, hiába is faggatják róla, akkor is tartja magát a központi irányelvhez, miszerint ilyen nevű ember őnáluk nincs. De csak tessék továbbra is bátran érdeklődni, a pulpituson lévők állják az újságírók bármilyen rohamát, meg is értik a sajtómunkásokat, elárulni azonban egy fél szóval nem árulnak el többet, mint amennyi az érdekükben áll.
Így telnek hetek és hónapok a nép és minden külön polgára - korábban: a zemberek - sorsát különösen szívén viselő kormány életében. Jegyzőkönyvet és hangfelvételt azonban ne tessék kérni a kormányülésekről, azok vagy nem készülnek, vagy szigorúan titkosak, különben sincs szükség rájuk, hiszen ez az egész rendszer a kölcsönös bizalomra épül. Aminek lényege, hogy tessék bízni a kormányban, mert jobbat úgysem tehetnek. Az meg a korábbi kétharmados támogatásra hivatkozva azt tesz, amit akar. Persze a nép érdekében, de e ponton már előtérbe kerülnek a népnek azon egyedei, akik közelebb állnak a kormányhoz. Ha pedig valakinek mindez nem tetszik, az nyugodtan reklamálhat - ahogy az újságírók is kérdezhetnek -, ez senki sem zavar. A válaszok - ha ugyan éppen vannak - már készen állnak és mindenki elégedjen meg velük. Ha meg nem, az nem érdekel senkit.
Néha megneveznek egy-egy felelőst - mint Lázár Giró-Szászt -, de persze csak viccből. Ám nem kacsintanak hozzá, mert az már lejátszott Kádárnál. A többi viszont majdnem ugyanolyan.
