Elég pörgős botránnyá fajult az a közjáték, amely a Nemzeti Színházban zajlott le a vasárnap esti A sirály előadást követően. Történt ugyanis, hogy a tapsrendben egyszer csak a Dornt játszó Martin Reinke egy kézzel írt szöveget vett elő és németül valamint angolul is felolvasta. A papíron ez állt „Tudomásunk van a nagyszerű magyar nép és kultúrájának bizonytalan, nehéz helyzetéről, a demokrácia, a demokratikus választások tekintetében. Ez a nagyszerű nép eltávolodik a demokrácia és Európa szellemiségétől.
Mint sokan önök közül is, mi is aggódunk e fejlemények miatt, mégis eljöttünk Budapestre, s élveztük is az előadást. Alig akad még olyan szerző, aki jobban kifejezné közös európai értékeinket, mint Csehov. Tudniuk kell, hogy együvé tartozunk, s összetartunk.” A felolvasást hangos tetszésnyilvánítás fogadta, voltak, akik bekiabáltak, mások tapsoltak, és akadtak olyanok is, akik úgy reagáltak a hallottakra, hogy felálltak. A színpad egyik oldalán, félig takarásban végighallgatta a felolvasást Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház direktora.
Tolmács nem volt a színpadon, így az elhangzott gondolatokat magyarra senki sem fordította le, mintahogy nem is feliratozták. A direktor pedig feszült hangulatban egy ajándékot adott át az együttesnek, konkrétan a petíciót felolvasó Martin Reinkének. Közben a Mását játszó Mavie Hörbiger elhagyta a színpadot, annyira felzaklatták az események. A botrányos eseményeket követően az osztrák társulatnál tudakozódtunk a történtek okairól. Kérdésünkre Martin Reinke elmesélte, hogy ők közönségtalálkozón szerettek volna beszélgetni a magyar nézőkkel arról, milyen a helyzet nálunk a demokráciát illetően, mivel a médiából arról értesültek, hogy van ok az aggodalomra.
Erre azonban nem került sor, mivel a Nemzeti Színház a rendező személyéhez kötötte a közönségtalálkozót, ám a rendező Jan Bosse arra hivatkozva, hogy főpróbahete van, nem tudott Budapestre utazni. A színház tavaly megbízott intendánsa sem tudta elkísérni az együttest a vendégjátékra. Így született az a döntés, hogy néhány mondatban felolvasnak egy szöveget, amelyben az aggodalmaikat közreadják. A felolvasott szöveg tartalmával minden színész egyetértett, sőt az intendánsnő is rábólintott.
Arra a kérdésre, hogy mit szólnak a Nemzeti feliratozásához, amely éppen a felolvasás idejére esett, azt a választ kaptuk, hogy nem értik és nem is szeretnének erről állást foglalni, mindenesetre erről ők nem is tudtak. Tegnap megkerestük a Nemzeti Színház sajtóirodáját és többek között azt kérdeztük, mikor értesültek a Burgtheater társulatának akciójáról. Azt a választ kaptuk, hogy az előadás előtt nagyjából negyven perccel. Arra a kérdésre, hogy miért nem fordították le a felolvasott szöveget, ez a reakció érkezett:
„Ugyan kérték ezt a színészek, de azt válaszoltuk, hogy ezt azért már talán ők sem gondolják komolyan..... Nem elég, hogy elküldenek minket a fenébe, de ezt még a színház fordítsa is le nekik előzékenyen magyarra. De azt is elmondtuk, hogy ugyan mélyen nem értünk egyet azzal, hogy levelet olvasnak fel az előadás után, de nem tudjuk és nem is akarjuk ebben megakadályozni őket. Miért feliratozták válaszul az aradi vértanúk névsorát – tettük fel a kérdést: ennek értelmezését mindenkinek a fantáziájára bízzuk – válaszolták.
Mindenesetre Vidnyánszky Attila bocsánatkérés helyett tegnap újabb támadásba lendült. A budapesti Nemzeti Színház vezetősége levelet írt a Burgtheater igazgatóságának, amelyben a lemondások és a levél háttere után érdeklődnek. A levélben Vidnyánszky magyarázatot vár a vasárnapi akcióra. „Úgy vélem, sem Magyarországon, sem bárhol a világon nem ízléses a színpadról direkt politikai leveleket felolvasni a közönségnek, mely aligha ezért érkezik az előadásra" - írta a Nemzeti igazgatója a társulat vezetőjének. Emlékeztet arra, hogy a Burgtheater MITEM-en való részvételének feltétele az volt, hogy rendezzenek vitát a „Nemzeti színház" fogalmáról.
Éppen ezért április 13-án a Goethe Intézetben tartottak megbeszélést, amelyen kiderült, hogy bár sok kérdésben nem értenek egyet, van mód és szándék az együttműködésre. Emellett a MITEM programjába - a bécsiekkel egyeztetve - április 18-ra szakmai vitát szerveztek, amelyre Karin Bergmann - korábbi ígérete ellenére - nem ment el. Részvételét két nappal korábban e-mailben lemondva nem jelent meg A sirály vendégjátékán és az azt követő, jó előre meghirdetett közönségtalálkozón Jan Bosse, az előadás rendezője sem.
Vidnyánszky Attila levelében arra kéri a Burgtheater intendánsát, tájékoztassa: „Mi volt az oka annak, hogy a társulatot Ön és a rendező magára hagyta a Nemzeti Színházban és mi az oka annak, hogy egy, az európai színházi kultúrában elfogadhatatlan eszközhöz folyamodtak munkatársai. Úgy érezzük, ezzel a magyarázattal a MITEM-en örömmel részt vevő többi társulatnak is tartoznak." Az igazgató kitért arra is, hogy a Burgtheater társulatának felajánlották, rendező nélkül is tartsák meg a közönségtalálkozót, de ezzel nem kívántak élni.
„Az előadás végén azonban egy, a magyar belpolitikával kapcsolatos utalásokkal tűzdelt levelet olvastak fel a közönségnek, mely gesztust meglehetős értetlenséggel fogadtunk. Meglehetős türelemmel viseltük azt is, amikor a Burgtheater munkatársai fasisztáztak a színpadon, próba közben" - áll a levélben. Mint írja, a Nemzeti Színház számára megtiszteltetés színpadán fogadni a világ meghatározó színházait, így a Burgtheatert is. „A sirály inspiratív, izgalmas előadás volt, amelyet a közönségünk jól fogadott. A jövőben is szívesen működünk együtt Önökkel, ám szeretném, ha a tegnap Budapesten történteket megmagyarázná".
A Nemzeti Színház sajtóirodájától arra is választ kértünk, miként bizonyítható, hogy fasiszta megjegyzéseket tettek az osztrákok a Nemzeti Színházra. „ Több fültanúnk is van” – érkezett a szűkszavú reflexió. Valószínű azonban a háborúskodásnak még koránt sincs vége. Kérdés, hogy miként reagál Vidnyánszky levelére és vádjaira a bécsi fél, amely elképzelhető, hogy már megbánta, hogy idén igent mondott a magyar meghívásra.