Az oroszok a paksi spájzban, a Fidesz politikusai az iktatóban vannak. A Miniszterelnökségen az ügyintézés olyan gyorsan történik, hogy az ügyfél (Tarsoly Csaba) levele még be sem érkezik a hivatalhoz, de a hivatalvezető kabinetfőnöke (Nagy János) már előző napon megválaszolja az ügyfél levelét, sőt, tájékoztatja az ügyfelet arról is, hogy a hivatalvezető (Orbán Viktor) tájékoztatta az illetékest (Varga Mihályt), aki a további ügyintézésre (tárgyalásra) jogosult ügyintézőt (Orbán Gábort) jelöl ki még a beadvány megérkezése előtti napon. Sőt, a tárgyalásra kijelölt ügyintéző még a beadvány beérkezése előtti napon valószínűleg jelentkezik az ügyfélnél. A válaszlevelet az iktatási rendszer kikerülésével kézbesítik is a jövőbeni ügyfélnek...
A hivatalvezető kabinetfőnökének gyors válaszát (levelét) a közigazgatásban nevezhetjük „közbenső intézkedésnek”: még nincs érdemi döntés az ügyfél beadványának tartalmáról, de az érdemi döntés előkészítése érdekében kijelölik az ügyintézőt, aki tárgyalni fog az ügyféllel. A másnap megérkező beadványból megtudjuk, hogy az ügyfél nem maga az ügyfél (Tarsoly Csaba), hanem az ügyfél az az 50 ezer kötvényvásárló, akik fedezetlen kötvénnyel rendelkeznek.
Az 50 000 ügyfél már nyomós indok arra, hogy a hivatalvezető példátlan gyorsasággal intézkedjen, és minden törvénybe foglalt iratkezelési szabályt áthágva foglalkozzanak a beadvánnyal.
Vessünk egy szakmai pillantást az iratra. Hogyan kerülhet egy ilyen dosszié a hivatalvezetőhöz? Erre a kérdésre a hivatalvezető sajtófőnöke azt a választ adta, hogy személyesen hozták be a hivatalba. Még nem kérdezte meg egyetlen újságíró sem, hogy ki lehetett az a személyes levélkézbesítő?
Hogyan lehet a hivatalba személyesen behozni egy levelet, amikor szigorú beléptetési szabályok vannak: igazoltatás az épülettől 300 méter távolságra, újabb személyazonosítás az épület kapujában. Ezekre a személyazonosítási cselekményekre csak akkor kerülhet sor, ha az adott személy belépésének jogát a hivatalvezető kabinetfőnöke az őrparancsnoknak engedélyezte. Ha a kabinetfőnök engedélyezte a belépést, akkor a belépés céljával is tisztában kellett lennie. Sőt, az engedélyezés tényét, az engedélyező személyét, a belépő személyazonossági adatait, a be- és kilépés időpontját elektronikusan rögzítették is, tehát a videofelvétel visszakereshető.
Ha a személyes kézbesítő a hivatali épülettől távol eső első személyazonosításnál azt válaszolta volna: „levelet hoztam a hivatalvezetőnek", akkor szigorúan a postabontóba irányítják, amely egy másik utcában van, és akkor valóban csak az iktató pecsétje szerinti napon érkezett volna meg a levél a hivatalvezetőhöz.
Természetesen sokkal egyszerűbb a helyzet, ha a személyes kézbesítőnek belépési engedélye van a hivatalba, mert akkor a kétszeri személyazonosítás egyszerűbb és gyorsabb. Mivel személyi motozásra nem kerülhet sor, így a levél személyes kézbesítése, bár nem szabályos, de megvalósítható anélkül, hogy arról az érintetteken kívül bárki tudomást szerezne. (Jelen írásban a titkosszolgálati eszközök használatát nem tekintjük át.)
A postai úton vagy kézbesítővel a hivatalhoz érkező levelek (csomagok) is természetesen a postabontóba kerülnek, ahol a beérkezés módját és időpontját rögzítik, majd a levelet (csomagot) továbbítják a címezett szerinti iktatóba.
A politikusok már régen feltalálták és begyakorolták azokat az utakat, hogy egyes levelek, csomagok ne a hivatalos úton jussanak a kezeikhez. Gyakori út a „sofőrök találkozzanak a parkolóban” megoldás, amikor avatatlan szemek számára láthatatlanul ér célba a küldemény. „Nézzél be hozzám egy kávéra, a belépő le lesz adva az őrségre!” vagy az „Igyunk egy sört a szokott helyen!” – szakmailag közismert megoldások.
Megesik, hogy a politikusok el akarják kerülni bizonyos kényes ügyekben a hivatal emlékezetét. Az sem kizárható, hogy dokumentumot akarnak egy problémás, kényes, kellemetlen ügyről, de olyan formában, hogy utóbb a változó céljaikhoz, a helyzethez igazíthassák a dokumentum felhasználását. Az ilyen tisztességtelen politikusok megtalálják tehát a módját, hogy elkerüljék a hivatal "emlékezetét", kicselezik a beléptető rendszert, átverik az iktatást, megfosztják az irattárat a dokumentumok egy részétől... Ezzel persze a közhitelességet rombolják.