Szeretnék most belelátni Semjén Zsolt fejébe. Biztosan hallotta ő is, hogy Török Zsolt aradi hegymászó a román zászlóval és támogatóinak emblémáival készül a Mount Everest meghódítására. Mint fogalmazott, meggyőződése, hogy konfliktust gerjesztenek azok az erdélyi magyar mászók, akik a magyar lobogót viszik magukkal csúcshódító útjukra.
A magyar „nemzetvédő” miniszterelnök-helyettes lóháton, vagy gyalogosan arra járva évek óta azon töri magát, hogyan lehet a konfliktust egyre jobban elmélyíteni az erdélyi magyarok és a románok között, erre most jön egy kutyaütő hegymászó, aki éppen ellenkezőleg gondolja. Szili Katalinnak is feladta ezzel a leckét. Szegény asszony milliós fizetéssel a zsebében ott ül az új hivatalában, az új íróasztala mögött, s rágja a ceruzája végét, milyen autonómia ötleteket adjon a határon túli magyaroknak. Amikor kinevezésekor találkozott Orbánnal, új mentorával, az biztosan meglapogatta a hátát és arra biztatta, mielőtt munkához lát, tanulmányozza a Fidesz módszereit. Vegyen leckét áskálódásból, karaktergyilkolászásból, szagoljon bele egy kicsit a tapolcai kortescsatákba, hogyan kell egymásnak ugrasztani a kisebb-nagyobb közösségek lakóit. Sehova nem vezet az, ha az emberek próbálnak békében élni, mert akkor csökken az adrenalin-szint, meg a feszkó. Ne is törődjön azzal, hogy a Felvidéken, a Kárpárt-alján, Bácskában vagy éppen az erdélyi havasok lábánál mit szeretnének a helybéliek, nekünk kell megmondanunk a tutit.
Mondanám az új miniszterelnöki megbízottnak, hogy konzultáljon egy kicsit azzal az aradi fickóval is, de erről lekésett. Ő a maga választotta zászlóval már útban van a csúcsa felé.
