Nehezen talál szavakat az ember, amit a kormányzat, és ezen belül Lázár János és Orbán Viktor művelnek a brókerbotrány ügyében. Az előbbi lényegében az ellenzéket is leváltaná, de mert nem teheti, csak pofátlannak nevezi, miközben sorra derülnek ki a különböző hazugságok, mégpedig azon hazugságok, amelyek egyértelműen bizonyítják az Orbán-kabinet felelőtlenségét. Ehhez képest a kormányfő, a pénteki házi-interjújában (Kossuth Rádió) a brókerek kőgazdag világáról beszél, valamit arról, hogy nincs egy megbízható kincstári rendszer Magyarországon, ahol a közpénzeket parkoltatni lehet, ami nem jelent egyebet, hogy ő nem bízik a Magyar Államkincstárban, illetve azt, hogy öt éve egy szalmaszálat nem tett keresztbe, hogy megbízhatóvá tegye azt. De: azért a kincstár mégis megbízhatóbb, mint egy brókercég, hát akkor a kormányzati szervek miért a brókercéget választották? Azoknak a világát, akikét a miniszterelnök nagyon jól ismeri, és akik ellen nem akarna beszélni, de azért látott ő már brókereket.
Lázár meg azt mondja, egy nappal korábban, hogy ő maga nem tudja, mi az a bennfentes kereskedelem, nyilván a szocialisták tudják, feltételezhetően ők használták. Túl azon, ha egy ilyen magas posztra jutott politikus, ha elhisszük neki, amit mond - nincs tisztában azzal, mit is jelent a bennfentes kereskedelem -, akkor miként lehet alkalmas a posztjára? Hogyan vezetheti ő a miniszterelnökséget, ha bizonyos alapfogalmakat nem ismer? Próbáljuk meg eldönteni, melyik a jobb megoldás, az ha hazudott Lázár, vagy az, hogy tényleg minimális közgazdasági tudással sem rendelkezik.
De persze kár meditálni ezeken a kijelentéseken; mindannyian tudjuk, hogy mind Orbán, mind pedig Lázár nyelvi, kommunikációs trükkökkel próbál kibújni a felelősség alól. Szívesen írnám ide: esélytelenül. Ismétlem: szívesen írnám ide, ha nem jutna azonnal az eszembe, Magyarországon élek. Pont Orbánék voltak azok, akik előszeretettel hangoztatták, még ellenzékben, hogy ez egy következmények nélküli ország, szocialista korrupciót kiáltva. Nos, éppen a Fidesz tette következmények nélkülivé hazánkat, legalább is az általuk elkövetett cselekményeket tekintve. Ők azok, akik megszüntetve a fékeket és ellensúlyokat, az országgyűléstől az alkotmánybíróságig, a választási bizottságoktól az ügyészségig, mindent háziasítottak. Így aztán hiába vélnénk úgy, hogy ez a mostani bűncselekmény-sor már megúszhatatlan, hiszen a világ minden demokratikus államában belebukna minimum a miniszterelnök, de valószínűleg az egész kormány, látnunk kell: ez itt Magyarország, ez itt a Fidesz és ez itt Orbán Viktor.
Vagyis hiába tárul föl előttünk, hogy a kormányzat miként károsította meg a keményen dolgozó kisembereket, hiába látjuk, miként akarja most is folyamatosan becsapni őket és áthárítani a felelősséget másra, szóval hiába lepleződik le az összes orbáni manipuláció, nem történik semmi. Ahogy mondani szokták: a kormányfő és csapata ezt a megúszhatatlannak tűnő botrányt is lábon kihordja. Mint az összeset, amelyet az elmúlt öt évben, kiváltképp tavaly szeptember óta, ő maga okozott. Hányszor, de hányszor véltük úgy: ezt már nem lehet túlélni; a netadó, vagy az amerikai kitiltási botrány, az ügynök-ügy, a Simicska háború, a földeladások, a Mészáros Lőrinc projektek, a Tiborcz-féle közbeszerzési, vagy közbeszerzés nélküli sikerek, az útdíj vagy a vasárnapi zárva tartás biztosan megrendítik a kormányt.
De mégsem. Az Orbán adminisztráció áll a lábán, és anélkül, hogy ténylegesen kormányozna, nem pusztán túlél minden ügyet, hanem még az ellenzékre fordítja vissza saját hibáit. Ezért aztán a címben foglalt állítás is csak egy teoretikus kijelentés: nem vitás, hogy Orbánnak mennie kell.
De maradni fog.
