- Könyörgöm, ne!

A Népszavát idézem: „Magyarország már részese az Iszlám Állammal (IS) kapcsolatos konfliktusnak, mert a terrorszervezet az egész nyugati értékközösség ellen intézett brutális támadást”. Szijjártó Péter ezzel érvelt amellett, hogy a magyaroknak is részt kell venniük az IS elleni katonai koalícióban. Az első gondolatom az volt, hogy akkor menjen oda Szijjártó Péter. Azután számoltam harmincig: ne! Ő se menjen oda, neki is van édesanyja. Orbán Viktornak is van (tényleg hol van? Még soha nem hallottam róla, de most nem erről van szó.) Kötelezettségünk odaküldeni száz szép szál magyar gyereket?! A határainkat kell megvédeni? Szemtől szembe állni fegyverrel a hazánkért? Nem erről van szó. Arról, hogy ha száz faluból csak egyet is elfoglalnak az borzalmas, rettenetes! Könyörgöm - ezt én, mint anya, mint harcra alkalmas korú fiúk nagyanyja írhatom - könyörgöm ne küldjünk oda senkit! Nem először szegnénk kötelességünket, de akkor sem szabad kockáztatni. Orbánék nemzedéke – nagy szerencséjükre - nem élt át egy háborút. Orbán vezénylő tábornokként állandóan csatáról fogalmaz, s arról, hogy mindannyian katonák vagyunk. Ő sem tudja mi a háború. Könyörgöm, ne menjünk bele! Nem szeretnék látni narancsvörös köpenyben térdelni iszlám terrorista előtt egyetlen magyar fiút sem, aki arra vár, hogy lefejezzék! Még leírni is rettenetes, még egyszer könyörgök mindenkinek, aki szavazatával tehet érte, vagy ellene, hogy érezze ezt a felelősséget, lássa maga előtt ezt a képet és most csak a fiatal életekkel gondoljon.