Lényegében csak hírekkel nem fárasztotta a nézőket az állami média ma reggel 6 órakor elindult önálló hírtévéje. Mert azt kell mondanunk, minden mással igen. A lilás-kékes-fehéres dizájnba csomagolt folyamatos "hírfolyam" ígérete még két órával később is csak ígéret maradt, de addig megtudhattuk, hogy innentől kezdve naponta többször lesz híradó - itt felsorolták a csatorna "alappilléreinek" nevezett műsorokat, ezek: Ma reggel, Ma délelőtt, Ma délután, Ma este, Ma éjszaka - és időjárás-jelentés. Ez minden, amit egy 18 órás élő híradással szolgálaló közszolgálati csatorna üzemeltetője, az MTVA ígérni tudott. Már annyiszor hallhatta a néző, hogy milyen fontosnak tartják a hatékony, interaktív, vagyis a nézők helyzetjelentését is magába építő időjárás-jelentést, hogy fel sem tűnhetett, el sem hangzott milyen idő lesz. Az első érdemi időjárásra fél órát kellett várni.
Az adásfolyam többi részében a közmédia önmaga méltatását tartotta a legfontosabbnak: bemutatták az M1 nyolc arcát, így Borsa Miklóst, az internetes újságírókat megregulázó Németh Balázst, Imre Balázst és Hevér Lórántot. Utóbbi két híradós úgy jelentkezett be az első órákban, mintha a kerületi versmondóversenynek már csak a tizedik helyére pályáznának, negédesen, de fél gőzzel, furcsa grimaszokkal. Egy hatalmas plazmafal előtt ácsorogva március 15.-ről beszéltek, míg mögöttük a falon egy newsroom fényképe volt (!) látható, amelyet büszkén el is ismertek, hogy mindez csak illúzió.
Mindezt még az állandó technikai zavarok súlyosították: az egyik, természetesen az M1 új díszletét méltató anyag alól eltűnt a hang, majd Imre Balázs hangját hallhattuk a stúdióból, azt kérdezve, "kérjek-e elnézést", vélhetően a nézőktől a baki miatt. A válasz minden bizonnyal az volt, hogy "ne", mert ahogy újra őt láthattuk, folytatta, ahol abbahagyta. A hasonló sorozatos bakik - felgyorsított kép szintén hang nélkül - azt a benyomást keltették, mintha a tévések nem próbálták volna ki ezt az egész "cuccot", és néhány órával 6 óra előtt, lóhalálában állítgatták volna a felszerelést.
Az egyetlen hírértékű anyag később is március 15.-e volt, de az érdemi információ is csak annyi volt, hogy itt a nemzeti ünnep. Volt rá ugyan utalás, hogy bemutatják a programokat, de Orbán Viktor 11 órás beszédéig sem derült ki, hogy az ország mely részein, pontosan hánykor, pontosan milyen programok lesznek. Addig is fontosabb volt az MTVA által szerződtetett - az AL Jazeera, a BBC és a CNN arculatában is segédkező - designereket megszólaltatni, akik élőben, és később egy külön húsz perces kisfilmben is elmondhatták ugyanazt. Ám a stúdióban sikerült összekeverni a két tervezőt, amikor Simon Jago beszélt, a másikuk, William Smith nevét olvashattuk. Ezért kellett aztán a feszengő műsorvezető Fábián Barnának nyomatékosítani szóban is, maikor Jagóhoz beszélt, hogy "hát ön a kreatív designer", ugye.
Kapott három egész percet az olaszos, zöld-fehér piros kokárdával megjelenő MTVA-vezérigazgató Szabó László Zsolt is, a vele készült beszélgetés végén Fábián azzal tudott búcsúzni, hogy "sok sikert kívánok magunknak".
Az M1 szlogenje nagyvonalúan úgy szól, "Akkor. Amikor", és lehetősége is lenne a nézőknek, hogy a hírekhez hozzá is jussanak. Ezt a képernyő alján futó alsó hírsáv hívatott segíteni, amin egyrészt olyan apró betűkkel mentek a kiírások, hogy alig lehetett őket elolvasni, másrészt - ami nagyobb baj - szinte kizárólag akkor volt látható, amikor valakinek a hírsáv felett kiírták a nevét. Amint levették a nevét, eltűnt a hírsáv is, miközben folyamatosan futott, tehát láthatóan úgy tervezték, hogy az folyamatosan látható is legyen.
Az egész műsorfolyam legabszurdabb pontja mégis az volt, mikor a díszlet - igen, maga a díszlet - egyes szám első személyben elmesélte magáról, hogyan keletkezett. "Egyszer csak kamionokra raktak, és elindult a konvoj!" Akkor még csak egy kósza ötlet voltam. És még csak mondogatták rólam, hogy biztos szép lesz és modern. De én már akkor tudtam, hogy egy napon majd visszatérek ide, hogy elkápráztassam a nézőket!" - hangzott el.
A bejátszókban ígértek még külföldi híreket is, azokból egyetlen darab sem volt, pedig, ha már kínos volna beszélni az éppen március 15.-ével életbe lépő boltbezárásokról, azok mégis ki tudták volna tölteni a helyet. De a sajtószabadság ünnepén ennyi tellett a közmédiától.