Már a párizsi Charlie Hebdo szerkesztőség elleni terrortámadás előtt látványosan megszaporodtak a nyugat-európai országokban a zsidó létesítmények – iskolák, múzeumok - elleni terrortámadások, ami nyilvánvalóvá tette, hogy az európai zsidó közösség az erősödő iszlám terrorizmus célpontja.
Januárban, Párizsban, a Mohamed karikatúrákat közlő szerkesztőség elleni merénylettel párhuzamosan kísérlet történt egy zsidó iskola elleni támadásra is, ennek során végezte ki Amedy Coulibaly a létesítmény előtt őrt álló rendőrt, majd egy zsidó kóser boltban ejtett túszokat és végzett ki közülük négyet ki is végzett.
Az izraeli kormány ezt követően fogalmazta meg felhívását az európai zsidóság számára, miszerint Izrael minden zsidó hazája, a kormányzat várja az Európából fenyegetettségük folytán oda telepedőket. Ezt nem vették jó néven az európai kormányok, rendre maradásra kérték zsidó állampolgáraikat és biztosították őket arról, hogy szavatolják biztonságukat.
Ezt követően, néhány nappal a koppenhágai zsidó kulturális központ elleni támadás után, személyesen végzett el egy kísérletet Párizsban Zvika Klein izraeli újságíró, akinek nem titkolt szándéka volt az izraeli kormányzat aggodalmai jogosságának alátámasztása. Klein egy kipával a fején 10 órán át sétált Párizs különböző városrészein, bejárta a francia főváros legforgalmasabb turistaútvonalait, zsidó és muzulmán negyedeit, és arra a következtetésre jutott, hogy Franciaországban aggasztó méreteket ölt az antiszemitizmus.
Az újságírót 10 órán át folyamatosan inzultálták, fenyegették, sőt, le is köpték. A rejtett kamerával rögzített városlátogatást Klein feltette a YouTube-ra is, majd saját izraeli online újságában, az NRG portálon is közzétette élményeit. A turisták által kedvelt objektumoknál viszonylagos nyugalom volt, de amint távolodott a városközponttól, úgy csökkent a biztonságérzete is, szaporodtak az ellenséges megnyilvánulások, mesélte a portálnak.
„Néha úgy éreztem magam, mintha Rámalláhban sétáltam volna”, mondta Klein. Sokan „Éljen Palesztinát” kiáltottak utána a muzulmán többségű városrészben, mások azért akarták felelősségre vonni, egyáltalán hogyan merészelt odamenni, de akadt olyan gyerek is, aki aggódva érdeklődött muzulmán fátylat viselő anyjától, hogy ez a kipát viselő férfi „mit keres ott, nem tudja, hogy meg fogják ölni?”. Ugyanakkor egy muzulmán árus is segítségére sietett, amikor egyesek felháborodottan vonták felelősségre, hogy kerül oda kipával a fején.
Az izraeli újságíró arra a következtetésre jutott, hogy 2015-ben Párizsban, miközben egész városrészekben arabul beszélnek anélkül, hogy emiatt bárki kérdőre vonná őket, azokban az utcákban, ahol zsidó létesítmény található, katonáknak kell szavatolniuk a biztonságot és zsidóknak bizonyos városrészekbe már nem is szabad belépniük.
Úgy fogalmazott, „ha egy izraeli zászlóval sétáltam volna, megértem, hogy az negatív érzéseket okozhatott volna. De nem hiszem, hogy egy kipa viselésének ilyen reakciókat kellett volna kiváltania”. Elismerte ugyanakkor azt is, hogy a muszlim és más kisebbségek is hasonlót tapasztalhatnak a város más pontjain.
Párizsban ezt fordított irányban nem tesztelték, de megtették azt Milánóban a La Repubblica újságírói február 20-án. Egy a városban lakó, olaszul tökéletesen beszélő egyiptomi arab diák, Hamdy Mahisen öt órán át sétált imámnak öltözve, egy Korán másolattal a hóna alatt, és neki sem voltak kellemesebb tapasztalatai, mint Kleinnek Párizsban. Mahisen kalandjait is rejtett kamerával rögzítették. A La Republica társadalmi kísérletnek nevezte a sétát, amellyel a milánói lakosság tolerancia szintjét próbálták felmérni.
Számos inzultus érte az arab fiatalembert. Olyan felkiáltásokkal fogadták, mint „Láttad az iszlám Államot?”, „Azt hiszem, fegyver van a tunikája alatt”, illetve „rohadt tálib!”, „rohadt imám” és hasonló jelzőkkel illették. De nem csak a szélsőséget erősítette a terrorfenyegetettség, hanem egy mondhatni precedens nélküli kezdeményezés is indult muszlim fiatalok körében - meg akarják védeni a zsidókat. Ez akkor is történelmi lépés, ha egyelőre nem álltak tömegek kezdeményezésük mellé.
A PeaceNotHate közösségi médián szerveződő iszlám fiatalok csoportjához máris 45 ezren csatlakoztak (a Twitteren az #IgoToSynagogue és a #WeMustStickTogether hashtagek alatt tekinthetőek meg). A fiatalok mozgalmukat az Iszlám Állam, a Boko Haram terrorista tömeggyilkosságai, valamint az újra fellángolt európai antiszemitizmus elleni tiltakozásul indították.
Meghirdették, hogy „Ha a dzsihádisták erőszakot akarnak alkalmazni az iszlám nevében, először velünk, muszlimokkal gyűlik meg a bajuk”. E szolidaritás része, hogy zsinagógák vagy más zsidó létesítmények előtt készítenek szelfiket magukról, így demonstrálva a zsidóság, sőt, mi több Izrael melletti kiállásukat. A muzulmán fiatalok mozgalma nem internetes játék. Ezek az emberek valós kockázatot vállalnak, amikor arcukat adják a kezdeményezéshez. A radikális iszlamisták szerint ugyanis ez már hitehagyásnak minősül, ami a legsúlyosabb bűn.
