Elárasztják az országot az illegális határátlépők – riogat minket most már nap mint nap a Fidesz-hatalom, a lehető legszigorúbb fellépést sürgetve Magyarország ezen „égető” problémája ellen, amelyhez most a választópolgárok felhatalmazását is kérik. Mert ha nem zárkózunk be, ha nem helyezzük magunkat egy újabb lépéssel Európán kívülre, akkor Magyarországot minden bizonnyal felemészti a koszovói emberáradat.
Ennél azonban jóval nagyobb problémát jelent, hogy sokan még be is dőlnek ennek az ostoba és gusztustalanul szélsőséges propagandának. Az elmúlt évek felmérései szerint a magyar emberek idegenellenessége növekvő tendenciát mutat, ma már honfitársaink legalább 40 százaléka gondolja úgy, hogy ide bevándorlók be ne tegyék a lábukat. Nincs itt fölösleges munka, se lakás, se pénz, mi a frászt akarnak? A válasz: minél hamarabb elhúzni innen.
De hiszen – mondja a mindig szigorú tekintetű Harrach Péter – ezeknek a koszos koszovóiaknak nincs is miért menekülgetni, nem kergetik őket gépfegyverrel, éppen ezért „különbséget kell tenni az életveszélyes helyzetben lévő menekültek és a megélhetési bevándorlók (sic!) között”. Vérfagyasztó kijelentés! Ami nemcsak a külföldi menekültekre, hanem még ránk, magyarokra nézve is – finoman fogalmazva – kissé baljóslatú. Ha a nincstelenséget, az egyre fokozódó munkanélküliséget, a pénztelenséget és kilátástalanságot, a napokon, heteken át tartó éhezést, a téli éjszakák fűtetlen lakásokban való átvészelését és a fagyhalál állandó közelségét a kereszténydemokrata Harrach kormánypárti barátaival egyetemben nem tekinti életveszélyes fenyegetésnek, akkor nyugodtan kijelenthetjük: nekünk is annyi.
Bár az állami félelemkeltés egyre jobban működik, többek között az imént említett, hazánkban ugyancsak valós fenyegetések miatt, a valóság mégis az, hogy még a koszovóiak számára sem Orbánisztán a célország, mi még nekik sem kellünk, inkább az olyan, nálunk gazdagabb, felvilágosultabb és civilizáltabb országokba szeretnének eljutni, mint Németország, Franciaország vagy az Egyesült Királyság.
Mondani sem kell, nem ők az egyetlenek: az elmúlt években tehetséges magyar fiatalok tízezrei hagyták el az országot – ó, milyen szégyen! - nem ez a hivatalos megnevezése, de valójában gazdasági ki- illetve bevándorlóként költöztek Nyugatra, mert megunták, hogy eltartsák a nagyon is valóságos megélhetési politikusokat. Megunták, hogy finanszírozzák a kormányzati luxusutazásokat, a varázsszóra növekvő pasaréti lakásokat, a fácánvadászatokat, a vidéki kalyiba kertjébe épített, stadionnak álcázott milliárdos esővíztárolókat, miközben a pofátlanul alacsony, fizetésnek csúfolt nettó zsebpénzükből még 30-35 évesen sem tudnak saját otthont teremteni, családot alapítani. Még a kutyájukat sem tudnák szűkölködés nélkül eltartani. És a szüleik sem tudnak hozzájuk vágni 70-80 milliót. Borzasztó.
A jelenlegi helyzetet az látja jól, aki a menekültellenes kampány mögött politikai nyerészkedéssel egybekötött figyelemelterelést lát; az emberek fokozódó idegengyűlöletének meglovagolása friss szelet fújhat a Fidesz kissé petyhüdt vitorlájába. Úgyhogy ne is csodálkozzunk azon, ha a fácánvadászat mellett a menekültvadászat lesz az új úri muri. Igaz, a szerencsétleneket még nem puskával lövik.
