A magyar és a nyugatnémet labdarúgó-válogatott kedden este kétszeresen gyakorolt jótékonyságot: nemcsak a mérkőzés egész bevételét engedte át a hamburgi hajókatasztrófa áldozatai családjának, hanem kellemetlen, hideg, esős, téli időben lépett pályára, amikor mások inkább a meleg szobákba húzódtak. A norvég Halle sípjelére a két csapat a következő összeállításban kezdte el a tizedik válogatott erőpróbát.
Magyarország: Disztl P. — Sallai, Róth, Garaba, Péter — Kardos, Nagy, Détári — Kiprich, Nyilasi, Esterházy.
NSZK: Stein — Jakobs, Berthold, K. H. Förster, Brie- gel — Matthaus, Thon, Magath — Littbarski, Rummenigge, Völler.
A csúszós, mély talajhoz alkalmazkodva mindkét csapat különleges, hernyótalpas Adidas cipőkben játszott. Az első percekben a mieink irányították a játékot, s már az 5. percben veszélybe került a hazai kapu. Détári remek keresztlabdája azonban megcsúszott Kiprich előtt és odalett a jó helyzet. Három perccel később Détári szögletét Nyilasi fejelte a bal alsó sarokba és Stein csak bravúrral tudta kiütni Esterházy elé, akinek közeli lövését azonban már biztosan ölelte magához a német kapus.
Negyed óra után kiegyensúlyozódott a játék, váltakozó támadások futottak a pályán. A 18. percben Péter szabálytalanul akadályozta Mattheust, sárga lapot 'kapott. Ez is azt jelezte, hogy a hazai gépezet is megtalálta már a játék ritmusát, és egyre többet támadott. A 21. percben Littbarski csavart beadását Disztl P. bravúrosan tenyerelte a léc fölé. Egy perc múlva Briegel labdáját Völler lőtte kapura és a „kerek bőr” a léc tövéről vágódott vissza.
A 28. percben megszerezhettük volna a vezetést. Détári ragyogó labdával meredeken ugratta ki Nyilasit, aki tisztán törhetett kapura, de késlekedett a lövéssel, és így utolérték, leszerelték. Nagy helyzet volt!
A másik oldalon Rummenigge mutatta be kivételes tudását, majd Magath elől Róth az utolsó pillanatban adott haza. A félidő utolsó perceiben a mi kapunk előtt Völler, az ellenfél hatosán Kiprich lövése dobogtatta meg a szíveket, de a labda az oldalhálóba vágódott...
A szünetben a nyugatnémet csapat cserélt: Stein helyére Schumacher állt be, és mindjárt meg is bánta: a 47. percben Péter a bal oldalon tört előre, és a német 16-oson váratlanul meglőtte a labdát, amely úgy vágódott be a túlsó sarokba, mintha zsinóron húzták volna, 1—0 Magyar- ország javára.
A hazai csapat fokozta az iramot, és lendületes támadásokat vezetett a magyar kapu ellen. Az 53. percben Förster ravasz lövését Disztl Péter az alsó sarokból tornázta szögletre, majd Rummenigge vívott Kardossal késhegyre menő csatát. A 63. percben Littbarski helyett Mill jött be, majd nem sokkal később, a 67. percben mi is cseréltünk: Kiprich és Esterházy helyére Bodonyi és Pölöskei állt be.
Enyhe fölényben játszott a hazai csapat, de védelmünk biztosan állt a lábán, minden német játékos két magyarral találta szemben magát, ha szembefordult kapunkkal. Az új magyar válogatottat jellemző letámadásos játékfelfogás nagyszerűen érvényesült ezen a talajon. A csúszós, mély pályához jobban hozzászokott német játékosok nem tudták magukhoz ragadni a játék irányítását. Küzdelmes, változatos, jó iramú volt a mérkőzés, amelyben a mi játékosaink vittek olykor színt, bravúros labdaátvételekkel, mértani pontosságú átadásokkal.
A hajrában, a 74. percben, a hazai csapat egyenlíthetett volna, de Rummenigge hatalmas bombáját Disztl bravúrosan védte. A mieink már nem kockáztattak, megerősített védelemmel várták a nyílt sisakkal támadni kényszerült Beckenbauer-csapatot. A 81. percben akár növelhettük volna előnyünket. Péter jó labdájával Pölöskei ment el a védők mellett, de gólhelyzetben mellé lőtt. Bizony, véglegesen eldönthette volna a mérkőzés sorsát...
A magyar csapat minden tagja kitűnően játszott, de közülük is kiemelkedett Disztl, Péter, Róth és Détári játéka. Ahogy a tévén is láthattuk: ez a magyar csapat nem véletlenül áll a VB-selejtező csoportjában az első helyen, és idén megérdemelten került az európai ranglista ötödik helyére.
Népszava 1985. január 30.
