Az államfőt hét évre választja meg az 1009 küldött (630 képviselő, 315 szenátor, 6 élete végéig választott szenátor és 58 regionális küldött). Az első három szavazási fordulóban kétharmados többségre van szükség. A negyediktől azonban egyszerű többség is elegendő. Elnöknek azt jelölhetik, aki betöltötte ötvenedik életévét, s büntetett előéletű. A hagyományok szerint a parlament legnagyobb politikai ereje – ez esetben a Matteo Renzi kormányfő által vezetett Demokrata Párt – javasol személyt az államfői tisztségre.
Az elnök jogkörei korlátozottak, őt tartják a nemzeti egység garanciájának, valamint ő biztosíthatja az alkotmány érvényre juttatását. Ezért visszaküldheti a parlamentnek azokat a törvényeket, amelyeket az alaptörvénybe ütközőnek tart. Az elnök a hadsereg főparancsnoka is.
Egyelőre megjósolhatatlan, kit választanak meg államfőnek, túl népes a jelöltek listája, egy sor ismert és kevésbé ismert politikust sorolt fel az Il Fatto Quotidiano (Giuliano Amato, Sergio Chiamparino, Pier Ferdinando Casini, Piero Fassino, Anna Finocchiaro, Romano Prodi, Sergio Mattarella, Pier Carlo Padoan, Walter Veltroni.)
Nem kizárt azonban, hogy a felsoroltak helyett egy másik személy lesz a befutó. Renzi mindenesetre jelezte, a demokraták az első három szavazási körben érvénytelen voksot adnak le, s csak a negyedik fordulótól veszik komolyan a szavazást.
