Egy ország fejlődésének elengedhetetlen feltétele, hogy minél több művelt ember alkossa a társadalom gerincét. Olyanok, akik kellő ismeretek birtokában az adott szakterületen alkotni tudjanak, képesek legyenek előre tekinteni. A jelek szerint nálunk erre az embertípusra nincs szükség. Máskülönben nem juttatnák koldusbotra az egyetemi oktatókat, hanem tudásuk szerint becsülnék meg őket. Ám napjainkban nagyobb a becsülete az olyan politikusnak, aki érettségi után jónak látta befejezni tanulmányait, vagy nagy nehezen áttaszigálták a vizsgáin, esetleg nem saját munkájával, hanem másoktól orozva írta meg értekezését. Ezt valaha lopásnak nevezték, ma a közéletiség egyik mércéje, magas tisztségekre jogosító okirat. Legyünk őszinték: nálunk nem az okos emberek, hanem a hűséges, keveset gondolkodó pártkatonák vannak előnyben. Mert aki gondolkodik, netán felismeri és szóvá teszi a hibákat, az a divatos ideológia szerint az ellenség kottájából játszik. Máskülönben legalább halvány jelét mutatná a kormányzat, hogy értékeli az egyetemi oktatók tevékenységét, és ezt anyagi juttatásokkal is kimutatja. Ilyen hajlandóságot azonban nem látni.
Napjainkban az egyetemi adjunktus kevesebbet keres, mint a vele egy idős középiskolai tanár. Ismerek tanszékvezető egyetemi tanárt, aki arra kényszerül, hogy hetenként két napot egy szomszédos ország felsőfokú intézményében oktasson, hogy rendesen tudja eltartani a családját. És ez nem egyedi jelenség. Nálunk másfajta emberek diktálnak. Olyanok, akik rezzenéstelen arccal feledkeznek meg milliárdos bevételeikről. Úgy művelik a tudományt, hogy átfestik a történelmi eseményeket, ahogy az megbízóik ínyére van. Közben a szemük sem rebben, hanem méltósággal fogadják el jutalmul kapott tisztségeiket. Miért csodálkozunk, hogy a tehetséges fiatalok, akik a fejlődés motorjai lehetnének, összecsomagolnak és Európa más – nem tőlünk keletre lévő – országaiban keresik és találják meg tehetségük elismerését? Egy Ausztriában dolgozó szakács nagyobb anyagi megbecsülésnek örvend, mint nálunk a rendszeresen publikáló egyetemi oktató! Kiművelt emberfő? Fölösleges fényűzés! Inkább legyen feledékeny, esetleg kicsit buta, de hűséges pártkatona! Itt és most ez a menő…
