Radikális változás előtt áll az egészségügy - derült ki egy múlt heti kormányzati háttérbeszélgetésen. Az ott elhangzottak alapján Orbán Viktor ismét állami kézbe venné a kórházi laboratóriumokat, a CT- és MR készülékeket, a művesekezelést és megakadályozná, hogy állami kórházban a magánpraxist is betöltő orvosok magán-egészségügyi szolgáltatást nyújtsanak. A kormányfőnek azonban ez nem elég, Zombor Gábor egészségügyi államtitkárral az egész egészségügyet átszerveznék. Azt viszont, hogy ez a jövőben pontosan milyen változásokat fog jelenteni, egyelőre nem tudni.
Noha számos államtitkári nyilatkozat született már a tervekkel kapcsolatban, Zombor lakossági fórumokon is beszélt a változtatásokról, hogy a kormány konkrétan mit tervez, nem árulja el - nyilatkozta lapunknak Kökény Mihály. A volt egészségügyi miniszter szerint ugyan szó van arról, hogy a fekvőbeteg ellátást a megyei kórházak köré csoportosítanák, lehet hallani az egészségügyi intézmények adósságállományának rendezéséről, ám a valódi tervek sehogyan sem állnak össze, a költségvetésből pedig egyáltalán nem az látszik, hogy a kormány reformokba kezd, vagy hogy érdemben fektet az ágazatba.
Mindenesetre az előzetes információkból annyi kiderült, az átfogó intézkedések mindenképpen érintenék az egészségügyi intézményrendszert. Az egészségügyi államtitkárság áprilisig integrált ellátóhelyeket alakíttatna ki, majd pedig önállósítaná az orvosi egyetemeket, ezzel szemben a rákos betegek ellátását saját fennhatósága alá venné. Hogy ebből mi fog megvalósulni, nem tudni, de az már biztos, hogy Zombor komolyan gondolja. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy múlt hét csütörtökön megkezdték munkájukat a Megyei Egészségügyi Egyeztető Bizottságok (MEEB), amelyek azért alakultak, hogy "megfékezzék" a kórházak adósságállományának fokozódását és újratermelődését, így a jelenlegi tendenciát a visszájára fordítsák. Tehát az állam, az Emberi Erőforrások Minisztériumával (Emmi) karöltve - amely az új alakulatok mozgatórugója - meg fogja vizsgálni minden egyes megye egészségügyi ellátásának struktúráját, majd megállítja a romlást és eltünteti a felhalmozott adósságokat - állítják.
Az már szinte biztosnak látszik, hogy a MEEB-eknek lesz dolga bőven, ami a Magyar Államkincstár által közreadott adatokból is jól látszik, hiszen az elmúlt év novemberéig csak a Budapesti kórházak adóssága, több mint 17 milliárd forintra duzzadt, míg országos szinten a lejárt szállítói tartozásállomány már százmilliárdos mértéket is elérhetett. Tavaly még az adósságtenger lenullázásáról szóltak hírek, idén azonban erről már nem nyilatkozik az államtitkár. Sőt, miközben a 2015-ös büdzsében adósságrendezésre céltartalékként 60 milliárd forint áll rendelkezésre, gyakorlatilag köztudott, hogy ez nem elég. Már csak azért sem, mert az Orbán-kormány ezt a pénzt valójában nemcsak a kórházak adósságának rendezésére szánta; ebből 60 milliárd forintból részesülhetnek az egészségügyi intézmények mellett az iskolák, valamint a múzeumok is, mivel az "adomány" nem egészségügyi-, hanem nemzetgazdasági finanszírozásból származik - hívta fel a figyelmet Kökény. A volt szakminiszter emlékeztetett továbbá, csak a beszállítói tartozások százmilliárd forint körüli összeget jelentenek, nem tudni, hogy ezen felül milyen közműtartozások terhelik az intézményeket, sőt, de az biztos, hogy a 60 milliárdos teljes keret felhasználása sem nullázná le a számlákat. A helyzetet Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke is hasonlóan látja, aki az Inforádióban azt mondta: évi 100 milliárd forintos többletre volna szükség ahhoz az egészségügyben, hogy ne keletkezzen többé ilyen mértékű adósság.
A pénz tehát kevés, miközben a szakmai közvélemény egyezik abban, ha forrás lenne is, alapos, rendszerszintű átalakítások nélkül nem érne célt. Magyarán az egészségügyi intézmények strukturális átalakítása is elengedhetetlen volna, ám erről, ha lehet, még mélyebben hallgat a kabinet. Ezzel szemben Lázár János Hódmezővásárhelyen egy lakossági fórumon arról beszélt, önálló orvostudományi egyetemekre lenne szükség Magyarországon. Ha pedig a Miniszterelnökséget vezető miniszternek hinni lehet, akkor ez azt is jelenthetné, hogy az állam levenné a kezét az orvosképzésről. Ahogyan ugyanis azt a Lázár kifejtette, "a világszínvonalú hazai orvosképzés vonzza a külföldi hallgatókat, ebben hatalmas gazdasági lehetőségek is rejlenek, az intézmények önállósága pedig fontos lenne a kórházak szakember-utánpótlása szempontjából". Hozzátette, tisztában van vele, hogy ez az elképzelés komoly szakmai vitákat vált majd ki. Ebben nem is tévedett, hiszen e terv számos fontos kérdést vet fel, például hogy az "önállósodás" miként befolyásolja majd az egyetemek további működését, vagyis hogy azok teljesen fizetőssé válnak-e majd. "Ráadásul a jelenleg állam által finanszírozott hallgatók családjai ma is kénytelenek megküzdeni az anyagi támogatás problémájával, hiszen az orvosképzés jelentős költségekkel jár" - emlékeztetett Kökény.
Felmerül egy másik kérdés is, hogy az államtitkárság az átszervezésekkel tudja-e majd befolyásolni a frissen végzett orvosok fokozódó elvándorlását. Ezzel kapcsolatban Velkey azt mondta, ha a jövőben annyi orvos hagyja el végleg az országot, mint ahányan végeznek az egyetemeken, az egyértelműen katasztrofális helyzetet vetít elő. A hírek szerint az ezt "orvosló" tervek között szerepel a szakorvosi minimálbér bevezetése, amit viszont csak kifejezetten a frissen végzet egyetemisták kapnának, amellyel az államtitkárság ösztönözné a szakorvosi utánpótlást, hogy munkájukat itthoni egészségügyi intézményekben végezzék. Ezt a Magyar Kórházszövetség elnöke jó döntésnek tartja, a bevezetés kapcsán viszont megjegyezte, ha ezt az államtitkárság valóban megvalósítja, akkor elengedhetetlen, hogy a már praktizáló orvosok is részesüljenek a pluszjuttatásban. Szerinte a most végzett és a már dolgozó orvosok bérében nem lehet különbség. "A rendszer azt már nem tolerálja, ha itt kettéválasztunk embereket" - emelte ki az elnök. Kökény szerint egyszerűen erre az ígéretre nincsen fedezete az államnak, így az megvalósíthatatlan. Ráadásul - fogalmazott a volt szakminiszter - az orvosok elvándorlásának és itthon tartásának kérdése már ma állandó gondot okoz, mivel a magyar egészségügyből jelenleg összesen 6-8 ezer orvos és ugyanennyi szakdolgozó hiányzik, ami a betegellátásban minden nap érződik.
Ennek ellenére a Népszabadság értesülései szerint mintegy 8-10 ezer ember elbocsátásával számol a kormányzat a kórházi ellátási körök újraosztásának eredményeként. "Bár várhatóan ahhoz kínosan ragaszkodni fognak, hogy kórházat egészében ne zárjanak be, a karcsúsítás részlegek, telephelyek, osztályok megszűnésével járhat" - írták, hozzátéve: az elbocsátás egyaránt érinthet műszakiakat, adminisztratív dolgozókat, ápolókat és orvosokat is. Mindez a MEEB-ek áprilisig tartó tárgyalássorozata után látszik majd igazán, hiszen ekkor válhat világossá, valójában miként karcsúsodik a rendszer. Az ugyanis teljesen egyértelmű, hogy karcsúsodik, hiszen a kórházvezetőknek az úgynevezett megyei egyeztető fórumokon február végéig kell újraosztaniuk egymás között a feladatokat, azaz megállapodniuk arról, hogy a jövőben az adott területen ki, mit fog csinálni. A kormány célja ugyanis, hogy felszámolja a "párhuzamosságokat", s megszüntessék a "felesleges ellátásokat", ami a Népszabadság szerint magyarra úgy fordítható le: "a gyakorlatban arról van szó, hogy a járó- és a fekvőbeteg-szolgáltatások ötödére nincs fedezet".
Kozmetikázott praxisadatok?
Miközben a kormányzati kommunikáció csak arról szól: az idei büdzsé megtámogatta a háziorvosi rendszert, valójában az alapellátásban katasztrofális a helyzet. Az OEP tájékoztatása szerint ugyanis - amelyet a Napi Gazdaságnak juttatott el -, jelenleg az országban több mint 200 praxis áll betöltetlenül, amely a tavalyi számokhoz képest már egy kedvezőbb helyzetet jelent. Az elmúlt évben ugyanis a hiány csaknem negyvennel volt több, amit az OEP és az EMMI pályázati úton kívánt "eladni". A 12 hónapja betöltetlen körzetekbe jelentkezők a háziorvosi cím mellett 6-10 millió forint vissza nem térítendő támogatást kaptak, de vállalniuk kellett, hogy legalább négy évig az elnyert praxisban dolgoznak. Erre a lezárásig összesen 46 pályázat érkezett (125 meghirdetett helyből), amelyből 41 kapott nyertes minősítést. Ez már csak azért is, érthetetlen, mert az Országos Alapellátási Intézet (OALI) adatai szerint 2014. július 1-jén a tartósan betöltetlen háziorvosi körzetek száma 199 volt, ezek közül pedig 172 több mint egy éve üresen állt. Magyarán tavaly év végéig vagy lényegesen emelkedett a betöltetlen praxisok száma, amelyeket így sikerült 42-vel csökkenteni, vagy valami nem stimmel a közléssel. Ráadásul e diadalittas jelentés nem sokat számít akkor, amikor a háziorvosok átlagéletkora rendkívül magas, a nyugdíjba vonuló orvosok pótlása egyre több településen nehézségekbe ütközik. Az alapellátás ma még aktív doktorainak korfája tragikus jövőt ígér, hiszen a mintegy négy és fél ezer aktív háziorvos közül több mint 1500 már betöltötte a nyugdíjkorhatárt, átlagéletkoruk tavalyra elérte az 54 évet, sőt, a szakmában dolgozók 70 százaléka 50 év feletti. Eközben a négy hazai orvosegyetemen tavaly mindössze 68-an választották a háziorvosi szakképzést, évente pedig körülbelül 40 fiatal áll munkába.
