Bár Silvio Berlusconi, a Milan tulajdonosa tavaly év végén meghirdette: meg kell kaparintani a harmadik helyet, hogy legalább a Bajnokok Ligája selejtezőjében indulhassanak, s ígérgetésekből nem is volt hiány decemberben, ehhez képest azonban jelenleg 26 pontot gyűjtött az együttes 19 mérkőzésből, így jelen pillanatban annak is örülhetne, ha egyáltalán az ötödik, Európa ligás selejtezőt érő helyre felérne.
Jelenleg azonban ez is elérhetetlen célnak, teljes utópiának tűnik, hiszen a Napoli, a Sampdoria és a Lazio is sokkal jobb formában van. A BL-szereplés elmaradása azt jelentené, hogy a klub újabb óriási anyagi veszteséget szenved el, így évről évre tovább halad az enyészet felé.
Massimiliano Allegrit, a Juventus jelenlegi edzőjét, éppen egy éve menesztették a Milantól a gyenge eredmények miatt. Azóta hárman váltották egymást a gárda kispadján: Mauro Tassotti megbízott trénerként, majd a klub egykori legendája, Clarence Seedorf vezetőedzőként irányította a szakmai munkát.
Utánuk következett Inzaghi, aki teljes megújulást ígért. Ehhez képest a változás elmaradt. Pippo csapata hétről
hétre fásult, ötlettelen, elképzeléstelen játékot mutat be, így történt ez vasárnap is az Atalanta ellen.
Az újabb kudarc után hétfőn Adriano Galliani, a Milan ügyvezető igazgatója leült a csapattal röpke eszmecserére, aminek annak rendje és módja szerint semmi eredménye sem lett. Galliani elmondta, mi a siker titka: a munka, méghozzá Inzaghival. Ez is azt jelzi, teljes a tanácstalanság a klubnál.
Mi a sikertelenség oka? Elsősorban a pénz, pontosabban annak hiánya. Berlusconi, mióta nem miniszterelnök, jobban a fogához veri a garast, pártjából, a Forza Italiából egy sor munkatársát bocsátotta el, s a költségcsökkentések a Milant sem hagyták érintetlenül. Jellemző a Milan mostani helyzetére, hogy a napokban el kellett adni a csapat luxusbuszát, amiből 150 millió euróra tettek szert. A szurkolók, olvasván ezeket a nem éppen megnyugtató híreket, nem is Inzaghit hibáztatják a gyenge eredményekért, hanem a vezetést: a két Berlusconit, valamint Gallianit.
A hanyatláshoz erkölcsi okok, a Galliani és Barbara Berlusconi közötti hatalmi harcok is hozzájárultak. A Berlusconi lány sokáig folyamatosan áskálódott az ügyvezető igazgató ellen, s már arról szóltak a hírek, hogy Galliani húzza a rövidebbet, aki el is hagyja a klubot.
Végül Silvio Berlusconi 2014 decemberében vágta át a gordiuszi csomót, mindkettőjüket általános menedzsernek nevezte ki, Gallianit bízta meg a sportkérdések intézésével, s lányához tartozik minden egyéb ügy. Ez lényegében azt jelentette, hogy az ügyvezető igazgatót megerősítette posztjában, s egyelőre nem kerül a klubvezetésbe a Milan legendája, Paulo Maldini, akinek Barbara már régóta fontos szerepet szánt volna.
A visszaesés okai között keresendő a teljesen elhibázott átigazolás-politika, amiben persze a pénznek is szerepe van. De a szakmának is. Ahelyett, hogy tehetségesebb fiatalokat igazolnának, levitézlett játékosokat, vagy olyanokat hoznak Milánóba, akik előző klubjukban epizódszerephez sem jutottak. Ugyanezt a hibát követték el a mostani átigazolási időszakban is. Fernando Torrest az Atlético Madridnak adták, amit még csak meg is érthetünk, hiszen a spanyol nem sok vizet zavart Milánóban, s itt sem találta meg régi góllövő cipőjét. Cserébe megkapták Cercit.
Az ő leigazolása teljes talány. Nem is állíthatnánk, hogy az Atléticónál váltig marasztalták volna a 13-szoros olasz válogatottat, hiszen jó fél éves madridi ténykedése alatt összesen 6-szor lépett pályára. Olasz lapértesülések szerint az új szerzemény ráadásul a hétvégi bajnoki után összekülönbözött Abatével, amit cáfoltak ugyan hivatalos források, de azért az ilyen hírek is arra utalnak, hogy valami nincs rendjén a csapat háza táján.
A Milan másik legújabb szerzeménye a spanyol Suso, aki alig szerepelt a Liverpoolban. Galliani jelezte, legfeljebb még egy játékost igazolnak az említett úriemberek mellett. Bárki legyen is az, előre megjósolhatjuk: nem ő fogja kihúzni a Milant a csávából.
Elképzelhető az is, hogy Berlusconiék a klub egykori sikeredzőjét, Arrigo Sacchit teszik meg sportigazgatónak, de ez is inkább kényszermegoldásnak tűnik, hiszen felette is már kissé eljárt az idő, s tíz éve egyetlen focicsapatnál sem ténykedett.
A sors fintora, hogy a másik legendás milánói klub, az Inter sem áll jobban. Sőt, eggyel a Milan mögött áll a kilencedik helyen, ugyanannyi, 26 pontot gyűjtve. A két lombardiai együttesnek együtt mindössze hattal több pontja lenne, mint a bajnokságot vezető Juventusnak. Az Inter gondjai más okokra vezethetőek vissza. Hiába nyerte meg az Inter 2006-tól sorban ötször a bajnokságot, s hódította el 2010-ben José Mourinho vezérletével a Bajnokok Ligája trófeáját, a klub rendkívül pazarlóan működött Massimo Moratti idején. Jellemző adat, hogy a BL-győzelmet követő 2010/11-es szezonban a nettó veszteség meghaladta a 86 millió eurót.
A sorozatos veszteségeknek meg is lett az eredménye: a játékosokon akartak spórolni, minek nyomán bízvást állíthatjuk, a klub történetének egyik legrosszabb játékosállománya verbuválódott össze az együttesnél. Az Internél lenne pénz, Erick Trohir indonéziai üzletembernek, aki 2013 óta áll a klub élén, van mit a tejbe aprítania, vagyonát ugyanis egymilliárd dollárra becsülik, s áldozna is az együttesre, de úgy véli, a legfontosabb feladat az adósságrendezés.
Moratti tavaly november elején állítólag azért mondott le a tiszteletbeli elnökségről, mert hiába próbálta meggyőzni utódát arról: a játékosállományra is kell áldoznia, mert különben teljesen elfordulnak a szurkolók az a nerazzurritól. Ez a folyamat egyébként megállíthatatlannak tűnik, a szezonban az átlagos nézőszám alig haladta meg a 20 ezret a Giuseppe Meazza, azaz San Siro stadionban.
Moratti személyes sikereként értékelik egyébként, hogy Trohir 2014 novemberében végül elhatározta magát arra, hogy kirúgja Walter Mazzarit, s megtegye edzőnek a klubnál egykor sikert sikerre halmozó Roberto Mancinit. Az edzőváltásnak köszönhetően az Inter utolsó öt meccsén nem kapott ki, s két győzelmet aratott. A játék azonban még erőteljesen akadozik, az Empoli elleni hétvégi bajnokin például az Inter legjobbja a kapus, Handanovic volt.
Ugyanakkor tény, a gárda két minőségi játékost igazolt januárban: a német világbajnok Lukas Podolskit az Arsenaltól és a Bayerntől Xherdan Shaqirit. Ha ők beilleszkednek a csapatba, az Inter is megindulhat végre felfelé a lejtőn. Bár az is igaz, a Milan és az Inter vezetői évek óta azt mondogatják: majd jövőre…