Iván néhány napja ment el, föl sem fogtuk még, mekkora űrt hagyva maga után. Délután azonban tiszteletbeli főszerkesztőnk, Fejtő Ferenc szobránál újra ott volt, mindannyian érezhettük őt, a tanításait, az intelmeit, örökké elmés humorát, s a sztorikat, a mindig csattanós sztorikat. Ott volt velünk, s mégis hiányzott - ez most már így lesz.
Délután tiszteletbeli főszerkesztőnk, Fejtő Ferenc szobránál újra ott volt, mindannyian érezhettük őt, a tanításait, az intelmeit, örökké elmés humorát. FOTÓ: Vajda József/Népszava
Főszerkesztőnk is erről, Iván pótolhatatlanságáról beszélt, felidézve a Népszava publicisztikai rovatvezetőjének - mert örökös szereplője a Népszava impresszumának - legjobb és legmélyebb pillanatait, a betegséget, amelyet példamutatóan, fájdalmát elbagatellizálva, csak abszurd novellaként közvetített - szóban és írásban egyaránt. A gyertyagyújtáson fölszólalt Iványi Gábor lelkész. A Magyar Evangéliumi Testvérközösség vezetője sem búcsúztatta, inkább úgy jellemezte Ivánt, mint az embert, akit mindig is ismert. Fölidézte, hogy mikor egyháza bajba került, megfosztották jogi státuszától, Andrassew Iván hívta fel, hogy megkérdezze: beléphet-e, akár ateistaként is. El is határozták, hogy megalakítják a MET ateista tagozatát, az egyházhoz pedig végül nemcsak a Népszava szerkesztőségének tagjai, de sok ezren csatlakoztak - Ivánt követve.
FOTÓ: Vajda József/Népszava
Ilyen volt ő, Andrassew Iván, a MET ateista tagozatának alapítója, aki - mint Iványi felidézte - egy zsidó kórházban ment el végleg, s fián, Dávidon keresztül tolmácsolt utolsó üzenetében csupán azt kérte, hogy barátai és szerettei egy bizonyos pillanatban egy buddhista mantrát hallgassanak meg őrá emlékezve. Ez a mantra szólt a Szent István parkban is, a dallam nemcsak Iván kívánságát teljesítette, de válaszokat is susogott azoknak, akik halkan, vagy magukban vele beszélgettek. Iván puszil mindenkit.