Választások lesznek és ömleni fog a jelölt urak szájából az öndicséret, zsebéből a pénz, hordajából a pálinka meg a bor. Az „érett" választók választani fognak. A parlamenti pártok jellemrajzát adni ilyenkor nem czéltalan egyrészt azért, hogy ország-világ lássa, minők a nálunk hangadó pártok, másrészt, hogy azok az „érett" választók egy kicsit elszégyelljék magukat annak láttára, hogy kinek adták el a lelküket.
Még ma is legnagyobb párt a parlamentben a kormány pártja. Hogy is ne volna az? A hatalom árnyékában jó pihenő esik és az összeférhetetlenségi törvény ma sem gátja annak, hogy a kormány hiveit a piszkos önérdek ne tartsa a hatalom zsoldjában. A kormánypárt 1867 óta kormányon ül és „liberalis”-nak czimezi magát anélkül, hogy az egyház-politikai törvényhozás kivételével — amit különben sem neki, de egy-két liberális államférfinak köszönhetni — valami liberális intézményt alkotott volna. Sőt egyáltalán nem alkotott, csak szavazott. Szentesítette a kormány akaratát. Programmja nincs. Soha, sehol ilyet nem állapított meg és nem tett közhírré. A fellépő miniszterelnök programbeszéde szabja meg az útját. Elvei nincsenek, amennyiben vannak, ellentétes érdekeket képviselnek…
