Nagykikindán agyonvertek egy embert, aki a legkülönbözőbb fajta pénzmüveletekkel, főként uzsorával és csalással milliókat szerzett össze, százötven házat vett meg Nagykikindán és a fővárosban, megválasztatta magát bankigazgatónak és végül, hogy bekoronázza a működését: képviselőséget vásárolt különböző „fuvardijak"-on. A neve Eremits Pál volt, a gyilkosai és itélőbirái a Sibul testvérek, akiket a képviselő ur 240 000 koronát érő vagyonuktól fosztott meg. A Sibul testvérek a legnagyobb lelkinyugalommal vallották be tettüket és azt is, hogy az emberölést előre megfontolva követték el. Eremits is régen tartott már a boszutól és védőfegyvert is hordott magánál.
Ennyi a tény. Majd az esküdtbírák ítélnek. Elitélik a Sibul testvéreket egy pár évre. Hogyne, nem közönséges uzsorást, de milliomos képviselőt öltek meg! Mikor Máramarosban leütöttek egy uzsorást, fölmentették a tetteseket. Kis ember volt a halott. Sibulék hogyne kapnának néhány évet, hisz Eremits képviselő is volt!
Egy-két uzsorás elveszi a büntetését, a kifosztott és magáról megfelejtkezett embert pedig becsukják. Arra azonban, hogy törvénynyel tegyék lehetetlenné az Eremitsek működését, nem gondolnak.
