Sok minden teljesen megváltozott a háború óta. Az utcák forgalma összehasonlíthatatlanul kisebb méretű az eddiginél. Minden autóbuszon vagy motorkocsin látni az angol hadvezetőség rikító verbuváló-plakátjait, amelyek még a Nelson-szobrot is ellepik. A divat egyhangú: mindenütt a khaki uralkodik. Sok szabad térségen látni katonai gyakorlatozást, sőt a, Westminster-székesegyház mögött még a lövészárkok készítését is gyakorolják. Az összes földalatti vasutakat katonaság őrzi. Este még inkább föltűnik a különbség a mostani és a régi London között A sötétség dominál mindenütt a bárokat tíz órakor zárják, az éjjeli szórakozóhelyek nyitvatartását pedig a városparancsnokság tiltotta meg. A színházakban, szállodákban is pang az élet. Az utcán nagy tömeg nyüzsög esténként, kíváncsian várva az admiralitás győzelmi jelentéseit, amelyekben vajmi ritkán van része. A hangulat igen nyomott, mert a háború nagy mértékben befolyásolja az üzletek forgalmát. A „felső tízezer" nem hagyta el Londont és látni őket esténként, amint elkerülhetetlenül szükséges bevásárlásaikat végzik a Bond-Streeten. De a fényt és pompát mindenütt a gyászruhák váltották föl.
Az is érdekes, hogy a háború megteremtette az első női rendőrt Londonban. Ezek a női rendőrök mindeddig még nem tartoznak a hivatalos rendőrség kötelékébe, hanem csak önkéntes testületet alkotnak és remélik, hogy hasznavehetőségükről meg fognak győződni. Bár karszalagjuk nincsen, de viszont a hivatásos rendőrök uniformisához hasonló sötét egyenruhát és az amerikai constables-ekéhez hasonló kemény fekete kalapot viselnek. Az új testület eddig 70 tagot számlál.
Népszava 1914. december 30.