A magyar belpolitikában közismert szólásmondás, hogy ha Orbán Viktor le tudná váltani Pintér Sándort, akkor ki sem nevezte volna. A jelenlegi belügyminiszter neve az utóbbi évtizedekben számos korrupció-, illetve botránygyanús ügyben merült fel, de mindannyiszor tisztázták. Az 1996-ban Horn Gyula által menesztett volt országos rendőrfőkapitány néhány év alatt a magyar magán-biztonsági piac legmeghatározóbb alakjává vált, s eddig valamennyi Orbán-kormányban belügyminiszter lehetett. Közismert, hogy minden leváltott, de a legtöbb aktív rendőri vezetővel is tartotta a kapcsolatot, így a testület informális irányítójának vélték „civil” korában is.
Pintér ezek után - meglepetésre - szombaton a Magyar Nemzetnek adott interjújában beszélt arról, hogy nemrégiben „karaktergyilkossággal” próbálták meg lejáratni, de „az egyébként nem először előforduló kísérlettel az illetők azóta felhagyni kényszerültek”. A támadások – Pintér szerint - külföldről érkeztek volna.
Molnár Zsolt, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának szocialista elnöke emiatt szombaton levélben sürgős tájékoztatást kért a belügyminisztertől a rá vonatkozó, külföldi szervezetek által történt lejáratási kísérletek nemzetbiztonsági vonatkozásairól. A testület elnöke azt írta: az elmúlt napokban több ügy is napvilágot látott a sajtóban, amelyeknek lehetnek nemzetbiztonsági összefüggései.
A szocialista képviselő továbbá haladéktalanul választ vár arra is, hogy a kormány, a miniszterelnök, illetve a miniszterek környezetében tevékenykedő tanácsadók, ügyvédek milyen nemzetbiztonsági vizsgálaton eshetnek át abban az esetben, ha hivatalos jogviszonyuk nincs az általuk segített emberrel, ugyanakkor tanácsadói tevékenységük során megismerhetnek nemzetbiztonsági szempontból releváns információkat. (Habony Árpád például Pintér szerint nem tartozik a vizsgálandók körébe, Kovács Zoltán kormányszóvivő szerint viszont átesett az ellenőrzésen.) Pintér – hogy finoman fogalmazzunk – a legvitatottabb személyiség a kormányban.
Emlékezetes, hogy az rendszerváltás utáni, 1999-ben kirobbant olajügyekben személyét a tanúk szoros összefüggésbe hozták az olajmaffiával. A vizsgálati anyagot azonban 85 évre titkosították. (Bár Orbán Viktor a minap, a Blikk egyik olvasójának kérdésére adott válaszában: miért nem oldják föl az olajügyeket?, azt állította: „föl vannak oldva”. Ez nyilvánvalóan nem igaz állítás.) Arról is értesülhetett a közvélemény, hogy Pintér személyes kapcsolatban állt Dietmar Clodóval, a „bombagyárossal”, akit bár végül elítéltek, de nem sokkal később különös körülmények között Németországba távozhatott. Clodó – a Népszava birtokába jutott, a német volt lakásának későbbi felújításakor előkerült - elrejtett igazolványának tanúsága szerint a Palesztin Felszabadítási Szervezet tagja is volt. Galambos Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal akkori főigazgatója, aki jelenleg kémkedés vádja miatt büntetőeljárás alatt áll, lapunk munkatársának jelenlétében, irodájában, tanú előtt vette át az igazolványt, és a mellette fellelt széfkulcsot a megtalálótól. Hogy bármilyen eljárás indult volna az ügyben, arról azóta sincs tudomásunk.
Pintér a kezdeti mellébeszélések után kénytelen volt „részben” beismerni azt is, hogy 1996-ban, még főkapitányként váratlanul megjelent a Lakatos Csaba hajtó elleni merénylet egyik helyszínén, egy temető melletti zsákutcában, és még a szemlebizottság kiérkezése előtt kézbe vette – a pletykák szerint kicserélte - az ott megtalált fegyvert, majd gyorsan távozott. Erről nem csupán jegyzőkönyv készült, de lapunk munkatársa is szem-, és fültanúja volt a helyszínen a rendőr jelentésének. Az esetet jegyzőkönyvező főtisztet – aki előzőleg az Év Bűnügyi Rendőre volt, korábban ő helyszínelte a ferihegyi buszrobbantást, s fedte fel a Pándy András-féle belgiumi családi sorozatgyilkosságot - nem sokkal később furcsa körülmények között orgazdaságért elítélték, és eltávolították a testülettől.
A Lakatos-ügyben épp a napokban vették őrizetbe ismét az akkori gyanúsítottat, Tanyi Györgyöt. Ügyvédje arra a kérdésre, hogy vajon miért most jutott idáig az eljárás, azt felelte: „valakinek így állt az érdekében”.
Mindezek, és több más sajtóinformáció fényében érthetetlennek tűnik a belügyminiszter bejelentése a "karaktergyilkossági kísérletről". Különös tekintettel arra, hogy interjújában kategorikusan elutasította a részletekre vonatkozó kérdést. „A konkrét történet már érdektelen, nem akarok a »nem zörög a haraszt« elnevezésű társadalmi értékítélethez magam is hozzájárulni” - mondta.
Nemzetbiztonsági forrásunk szerint – ha mindez igaz - képtelenség, hogy a felügyelő miniszter kifecsegjen egy titkosszolgálati műveletet, mely ráadásul személyét érinti. Sokkal valószínűbb, hogy közönséges pártpolitikai érdek motiválhatta a „szenzációs” bejelentést, és emögött valós felderítési dokumentáció valójában nem áll. Az interjú nem lehet több, és nem is kevesebb dezinformációnál. Vagy a Vida Ildikó-ügyre figyelemmel: előremenekülésnél.