Anyu! Megszűnik a manyup - kiabálta ki, ingerülten az 50-es éveit taposó férj a nappaliból a konyhában éppen becsinált levest főző, ugyancsak a nyugdíjkorhatárhoz közeledő asszonyának. (Környezetükben szinte mindenki "manyupnak" titulálja a kimondhatatlan hosszúságú magán-nyugdíjpénztárakat.) A házaspár dacolva nemzeti együttműködés rendszere (NER) cselszövéseivel, és a pénztári vagyon nagy részének, 3000 milliárd forintnak az állami elorzásával, manyup tag maradt. Naivan úgy gondolták, hogy a NER megelégedett azzal, hogy hárommillió pénztártag megtakarításait - 100 millió forint híján - már elherdálták, és már nem fáj a foguk 63 ezer, makacsul kitartó, az állami nyugdíjban nem bízó ember 192 milliárd forintos megtakarításaira.
Naiv hitükben ezúttal is csalatkozni kellett. Ismét bebizonyosodott az a régóta alkalmazott, de ebben a formában soha, senki által ki nem mondott orbáni alapvetés, hogy csak az a pénz létezik, amelyet csak ő, illetve családja, vagy a szűk értelemben vett holdudvara kezel. Ma már okafogyottá vált az a megnevezés, hogy Fidesz-közeli cég. Ehelyett Orbán - vagy a vele egy követ fújó, illetve egykor az e körből kikerült oligarchatársai - soha nem lankadó tőkegyarapítási (elkobzási) vágyainak beteljesülését szolgála a magán-, illetve közösségi tőke (például közműcégek) elsajátítása utáni vágy.
Az internetadó bevezetésének kudarca, a béren kívüli juttatások elleni támadás csekély sikere után kézenfekvőnek tűnt, hogy az elmúlt bő négy esztendejének legnagyobb falatjának, a manyupnak a maradékát is bezsebelik.
A maradvány-pénztárak ellehetetlenítése 2014. végére beteljesedett. A létszám lecsökkenése miatt a gazdaságos "üzemméret" már nem volt adott, egykor egész nemzetgazdasági ágak pénztártag dolgozóit tömörítő manyup-ok közül többen feladták a küzdelmet, megszűntek, illetve beolvadtak a talpon maradást választókba. A kormány sanyargató taktikája nem ismert határt. Az elszámolható költségeket - hatalmi erőszakkal - ötödére faragtatták le, a vagyonkezelési illetéket megnegyedelték. A bevétel nélküli pénztárak ennek ellenére szépen gyarapították a tagok vagyonát, bár ők maguk már csak a korábban felhalmozott tartalékaikból, anyacégük időnként csurrant-cseppent támogatásából tudtak élni. De ez a tőkepótlás sem tarthat örökké. A pénztárak tagjaikhoz fordultak támogatásért, ami rendjén is volna. Ez pedig csak a pénztárra és a tagokra tartozna.
A kormány most úgy jár el, mint a lábukat tört lovakkal szokás, tarkón lövik őket. Ne szenvedjenek tovább! A manyup-vagyon meg épülő stadionná, a miniszterelnök várbéli hivatalává változik. Az állami nyugdíjrendszer jövőjéről, a négy esztendeje feledésbe merült egyéni nyugdíjszámlákról, vagy az államadósság csökkentésének finanszírozásáról ezúttal már szó sem esik.
