Nézem a tévé híradónak nyilatkozó mezőgazdasági parlamenti államtitkárt és nem hiszek a szememnek-fülemnek. Azt mondja – bele a kamerába! -, a minisztériumban „gondolni sem mertek arra, hogy eszébe juthat valakinek a parlamenti adócsomagban eldugni egy olyan adónemet, amit az önkormányzatok a földbirtokokra is kivethetnek.”. Mindezt mondja egy nappal az adótörvények elfogadása után! Ott ül a parlamentben, mert ez a dolga, de fogalma sincs arról, mi a fenéről szavazott egy nappal korábban. Tisztelettel megkérdeném: ha az államtitkár sem érti meg az elé tett papírokban leírtakat, akkor mit várhatunk a többi, gombnyomogatótól ott a kétharmad soraiban?
Pedig igazán megszokhatta volna, hogy a munkaadója olyan ötletekkel szokott előállni, amire az érintettek gondolni sem mernek. A nagy élelmiszerláncok európai kultúrkörben „nevelkedett” tulajdonosai sem gondolták, hogy a magyar kormánynak eszébe juthat ripsz-ropsz hatvanszorosára emelni az élelmiszer-biztonsági sarcot. Legrosszabb álmaikban sem gondoltak arra a nagy, nemzetközi tévélánc tulajdonosai, hogy az amúgy is magas adóikon felül még külön 50 százalékkal büntetni merik valahol a szókimondásért. A netadóról, meg a fiatalokról már nem is beszélek…
Moldova egyszeri paraszt bácsija jut eszembe, akit a tréfás kedvű mezőgazdasági repülők addig „pörgettek” a levegőben, míg egy fejráállítás után az öreg el nem káromkodta magát: arra nem számított, hogy ami addig a nadrágjába csurgott, most a nyakába folyhat. A kormánynak a netadó, az államtitkárnak a földadó folyt a nyakába.
Végre van valami, amire odafenn egyikük sem gondolt...
