Most is fantáziadús víziók sorjáznak a Donka-Levél Csehovnak című produkcióban, ami a Művészetek Palotája Fesztiválszínházában még vasárnapig látható. Kitalálható, hogy ezúttal Csehov az ihletadó.
Csehov Három nővére trapézon FOTÓ: MÜPA
Pascát a moszkvai Csehov Nemzetközi Színházi Fesztivál kérte fel erre a produkcióra, totálisan szabad kezet adva neki. A szabad képzelete már készen állt hozzá.
A Három nővér címszereplőit például trapézra telepítette. Ég és föld között mélán lengedezve érződik rajtuk, hogy nem találják helyüket a világban. Unalomból is fásultan hintáztatják magukat. Elmagányosodva, fiatalon megfáradt arccal merednek a semmibe. Bús harmonikaszó kíséri bánatos tipródásukat.
Hasonló képek sorozata követi egymást, hömpölyögnek a különböző látomások, leggyakrabban a vakító fehér tónusában, ami a nagy orosz telet jelképező, a mindenséget beborító hó színe is, de éles kontrasztként piros, szálló kis pöttyöket is dobálnak a szereplők, hiszen álomban miért is ne lehetne piros a hó.
Jelent ez egy kis emelkedettséget, könnyed elrugaszkodást a valóságtól. A testén golyóbisokat végigfuttató, merengő zsonglőrt elegáns társaság bámulja, közben lassan sétálgatva, tereferélve, mint egy estélyen.
Az ágyban olyan zaklatott szerelmi jelenet zajlik, amiben férfi és nő teste akrobatikus mutatványok közben fonódik egybe, majd válik szét ideges feszültséggel. A gyönyörű, jégből álló csillárt diribdarabjaira törik, akár unaloműző passzióból.
Pasca ezúttal is összművészetet csinál, cirkusz, színház, tánc, zene, festészet lenyűgöző harmóniába olvad, rafinált világításban, kár, hogy néha éppen a prózai részek, főleg a produkció elején, közhelyesek.
Ez a jelentős alkotó, aki például a torinói téli olimpia záróünnepségét is tervezte, ritka egységbe képes ötvözni valamennyi művészeti ágat, az emberi testet és játékosságot is érzékenyen illesztve a markánsan egyéni kompozícióba.
