Van úgy, hogy valamilyen ügyben kicsúszik az ember lába alól a talaj és akkor, hogy mentse a menthetőt, elkezd sumákolni. Valami ilyesmi történik most is adóügyekben. A netadó ötlete olyan banánhéj volt, amin elcsúszott a kormányzat, és az első felháborodásokra nem azt mondta, hogy ok, beszéljük meg, hanem sumákolni kezdett: nem is a használók, meg nem is úgy fizetik, és egyébként sem az, aminek látszik… Ha kiesik egy csavar a gépezetből, lötyögni kezd az egész szerkezet. Most az adótörvények „vitája” hátterében is ezt érezni. Azt rebesgetik, hogy az illetékesek fontolgatják az adóprés többi elemének újragondolását is.
Még sumákolnak, de már emlegetik például a reklámadó „újragondolását”, amelyet igen rossz néven vett és Brüsszelben is szóvá tett az a nemzetközi kereskedelmi tévéállomás, amelynek megsarcolására találták ki, de amely „mandinerből” eltalálta idehaza is bizonyos „erős gazdasági szereplők” érdekeit. A szegényeknek fájó tyúkszem lehet a kafetéria juttatásokra és a tisztálkodási szerekre kivetni szándékozott durva sarc is, ami talán a fidesznyikeknek is szemet szúrhatott, mert azt hallani, valamiféle finomításra utasították a beterjesztőket.
Ez a kormányzat nem szereti, ha valaki nála is erősebb. Erre most itt van előbb Amerika, aztán esetleg Brüsszel, itthon meg a tüntetések erejére ráébredő tömegek… Na ez már kicsit sok Orbánnak éhhomra.
