A 2000-ben felélesztett trieszti sci-film fesztivál egyre növekvő súllyal jelenik meg a filmünnepek között. Már most tudható, hogy jövőre új díjjal gyarapodik a szemle, az Európai Fantasztikus Filmfesztiválok Szövetsége a legjobb európai sci-fi filmet kívánja majd elismerni.
Az idei Asteroid-díjat az amerikai Bradley King nyerte a Az idő múlása című filmjével. A cím a gyorsított vetítés technikájára utal és három fiatal a főszereplője, akik véletlenül találnak egy fényképezőgépet, amellyel lefényképezik a jövőt. Ez a tettük aztán végzetesen komplikálja az életüket.
A neves rendező, Enzo G. Castellari vezette zsűriben helyet foglalt Daniel Cohen, a Strasbourgi Európai Fantasztikus Filmfesztivál igazgatója és a Grossmann Filmfesztivál alapító producere, Tomaž Horvat.
A fődíjas filmben nagyra értékelték a kiváló forgatókönyvre épült kimagasló teljesítményt annak ellenére, hogy a rendezőnek viszonylag alacsony költségvétésből kellett azt megvalósítania.
A Menzione Speciale nevű folyóirat díját a Nocturno-t az Új szemlélet szekcióban vetített elsőfilmes amerikai Leigh Janiak nyerte A nászéjszaka című filmjével, amely hatásosan keveri a fantasztikus és a horror elemeket.
Arról mesélt, hogy a felhőtlennek ígérkező mézes hetek miként változnak pokoli rémálommá egy titokzatos lény beavatkozása révén.
A legjobb európai filmnek járó Meliès d’Argento díjat Lorenzo Sportiello kapta az Index Zero című alkotásért. A történet gyermeket váró házaspár hőse illegális bevándorló egy jövőbeli Európai Egyesült Államokban.
A fiatal rendező égető és reális témához nyúlt, kevés pénzből forgatott kimagaslóan jó filmet. A díjjal a témaválasztáson túl azt a magabiztosságot kívánták elismerni, amivel a rendező képes volt a narráció és piac között feszülő ellentmondásokat kezelni.
Új díjként jelent meg, az olasz RAI 4 tévécsatorna egyik műsorának címével azonos Wonderland elnevezésű elismerés, amellyel James Ward Byrkit Az összhang című munkáját jutalmazták.
A kvantumfizika és a párhuzamos univerzumok világába vezet a történet. Egy a Földről megifgyelhető üstökös áthaladásának idején három jó barát találkozik egy közeli dimenzióból előbukkanó saját alteregójával. Ez is olyan bemutatkozó alkotás, amely meggyőzően és élvezetesen tárgyalja a fantasztikus témát.
A fesztivál két nagy eseményt jegyzett, az egyik a tavaly elhunyt orosz filmrendező, Alekszej German utolsó munkájának bemutatója, a Nehéz Istennek lenni.
Az Arkagyij és Borisz Szrugatszkij 1969-es kultregényéből készült film forgatókönyvét a rendező és felesége, Szvetlana Karmalita írta és 15 éven át készült.
A kitalált bolygón játszódó történet színhelye Arkanar, a bolygó fővárosa, ahová egy tudóscsoport érkezik azzal a feladattal, hogy kezelje az ott élő mocskos, bűzös, sárban fetrengő embereket, akiknek sorsát a szakadatlan esőzés és a totalitárius rezsim határozza meg egy a földi középkornak megfelelő időben. Az emberek az ellenség által ostromolt kastélyban élnek, elbarrikádozva.
A birodalom Isten-Királya naponta tart seregszemlét katonái és népe fölött, akikkel elszórakoznak. A dialógusok lebbentik fel a fátylat erről a kísérteties világról, amelyben a szereplők mozognak.
Valamennyien sötét színekkel megfestve, életük csalások, támadások közepette telik, mindennapjaik része a hatalom iránti álságos hízelgés. Nagyon magas színvonalú, intenzív ritmusú alkotást láthattunk, a rendező kifinomult stílusérzékkel épített fel egy tökéletes, koherens világot.
A Jodorowsky’s dűne a horvát származású amerikai rendező, Frank Pavics dokumentumfilmje a neves chilei rendezőről, Alejandro Jodorowszkyról. Egy el nem készült film genezisét mutatja be.
Frank Herbert Dűne című regényéből készült filmet forgatni, a tervezett szereplők között ott volt Mick Jagger, Salvador Dalì, a Pink Floyd, Mike Oldfield, Moebius és Orson Welles, de a terv sosem jutott el a megvalósításig.
A dokumentumfilm azt mutatja be, hogy ha ez a mű elkészül, gyökereiben megváltoztatta volna a sci-fi filmtörténetét.
Mégsem egy csődről szól az említett alkotás, hanem épp ellenkezőleg, az álmok kiteljesedéséről, amelyek ösztönzően tovább burjánzanak és kimeríthetetlen, zseniális kreativitásba torkollnak a jóval nyolcvan fölött járó, de egy kamasz fantáziájával bíró ember számára.
