A valóságban úgy fest, hogy a régi barátok és rajongók, akik mindkettőjüket ismerték, pártosodnak: vagy az egyikre vagy a másikra esküsznek. A nagyszerűbbre, a csodálatosabbra. Arra viszont tévedhetetlenül. Volt amikor arra gondoltam, táblázatba foglalom, ki-kinek az oldalán áll, de valahogy elmaradt, amúgy sem nehéz megjegyeznem. Tovább visznek egy rivalizálást, amely a családi fáma szerint úgy kezdődött, hogy Miklós a Szőke nagymama kedvence volt, Gyuri pedig az anyjáé. És talán a nagymama volt az erősebb, az élethez mindenképp, de Gyuri aztán mégis belopakodta magát a szívébe, hosszú évekig laktak együtt, lehallgatások, házkutatások tarkította mindennapokban. A két ovális keretbe foglalt gyerekportré szögletes keretben látom olykor, nem tudom miért változott a ráma, azt viszont igen, hogy Gyurinak sokat kellett erősködnie, míg róla, a kisebbik fiúról, elkészült a mű. Kihúzza magát, a nagyobb akar lenni, egészen tudatosan. Mindketten ötévesek. Aztán következett az élet zűrzavara.
A második világháborút viszonylag jól megúszták, fel sem fogták a veszélyeket, a család kitalálta, hogyan védekezzen, aztán jött 1956. Miklós azután disszidált, hogy Gyurit letartóztatták, holott az ő nyílt részvétele a munkástanács munkájában veszélyesebbnek tünt, mint Gyuri röpcédulakészítése. A stencilgépet nem találták meg. Remélem, nem szűnt meg egykori rejtekhelye. Eörsi István ott volt azon az első házkutatáson, amikor Gyuri a röpcédulákat újra és újra megszámoltatta, hogy hiba ne csússzon a könyvelésbe. Mintha nem tudta volna, hogy az nem lényeges, a frissen nyomott röplapokat az ágyban vágosgatta szét, hogy másnap terjeszthesse, mikor rátörtek a rendőrök. A forgatókönyvet, arról, hogy mit csinált csak később írták, nélküle. Ő mindenkit védett, így kerekedett ki a hivatalos történet. A másodfok után, amely az első fokú hét év börtönt tízre súlyosbította, még gondolkodtak azon, hogy csavarjanak egyet az ügyén, fel is hozták Márianosztráról, de végül mégis elálltak; abban a perben enyhe büntetéseket osztogattak. A bíróság előtt állítólag a forradalom hősének állította be magát, legalábbis ezt tartalmazza a Legfelsőbb Népbíróság ítéletének indoklása. Hogy tényleg így volt-e, azt nehéz megmondani, a börtönből viszont a magyar október megszállottjaként jött ki.
Életmű egy életen belül
És ezen a ponton távolodik el bátyjától, aki Londonban zseniális életművésszé növi ki magát, miközben feladat nélkül marad. Írhatna szélsőbaloldali folyóiratba, ha szorgalmasabb lenne. De a valóság nemcsak a lába alul szalad ki, hanem filozófiai látóköréből is. Krassó Györgyöt a Kisfogház húszas zárkájában meglegyinti a halál szele, megérti azt a legfontosabb differenciát, amit a filozófia kurzuson sem tanítanak, túl evidens az élet és halál különbsége, mégis az egyetlen iránytű. Felülír törvényt és ideológiát, és az elnyomó hatalmi politikát ennek alapján bírálják felül a később születettek is. Ész nélküli ellenállás, a siker legkisebb reménye nélkül. Aminek nincs is a hátterében valami hosszú távú koncepció, csak a pillanat diktál. Pákh Tibor mellett áll ki, mert útlevélbevonásáért éhségsztrájkol, Fónay Jenő könyvéhez ír előszót, Nagy Imre és társai kivégzésre emlékezik, Szász Béla börtönről szóló önéletrajzát adja ki vagy Orwell 1984-ét. Nyer és veszít, mint a lóversenyen. Valahogy mindig továbbmegy. Az amnesztiával való szabadulása után az állambiztonság szervei minden furfangjukat bevetve, számtalan kísérletük ellenére sem tudják újra börtönbe juttatni. Külön művészet a védekezése. Életmű az életén belül.
Tervezi, hogy megírja 1956 történetét, de végül csak lefordítja Bill Lomax a munkástanácsok szerepéről írt doktori disszertációját; saját lábjegyzeteit külön is terjeszti. Philipp Tibor azt mondja, hogy Gyuri úgy tartotta, hogy neki nem illik disszidálnia 1956-ban, de 1985-ben mikor Miklós londoni balesete után kiengedik meglátogatására, úgy határoz, hogy menedékjogot kér. Nagy nehezen megszüntetett rendőri felügyelete indokolja döntését és nem is tartja magát emigránsnak, onnan is csak a kommunista diktatúra ledöntésén fáradozik. Magyarországon is sokan az ez irányba való elmozdulásban látnak lehetőséget. A nemzetközi konstelláció is kedvező. És megrendezik Nagy Imre és társainak újratemetését, állítólag Krassó György harcolja ki az üres koporsót a nép kivégzett áldozataiért. Kihagyják és kimarad az ünneplésből. A politika egyetlen napba sűrítve 1989. június 16-án beteljesedettnek tekinti az 1956-os forradalom eszményeit, aztán a nagy nemzeti emlékezetbe süllyeszti, mint élő halottakat mindazokat kik erre tették fel az életüket. A Magyar Október Párt az elillant pillanatot egy-egy látványos politikai akcióval vissza-vissza hozza, ez minden, amit tehet, politikai véleményüket nem veszik komolyan vagy kiforgatják.
Senki sem kereste
A lepusztult lakás, melyet a hatóságok Gyuri Londonban maradásakor lefoglaltak és állítólag egy magasrangú hivatalnoknak ki is utaltak, üresen állt hazatérte után is, a kulcsa talált és birtokba vette, hosszas pereskedés eredményeképpen végül visszakapta, aztán halálát követően sokáig újra pereskedtek érte. Gyuri utolsó karácsonyakor emlegette az elkészült végrendeletét, ami aztán nem került elő. Egyvalamit azért lehetett tudni, hogy a családi sírhelyben szeretne nyugodni a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben. És ezt a kívánságát teljesítették is.
Minden történet ezzel be is fejeződne, még a legrealisztikusabb filmekben sem megy tovább. Xantus János Krassó Györgyről készített portréfilmjéről viszont azt kell mondanom, hogy éppen ez a legmegkérdőjelezhetetlenebb mozzanata nem igaz. A változás persze készőbbi a filmnél. Ha valakinek eszébe jutna október 23-án Krassó György sírjához kimenni a Fiumei úti Nemzeti Sírkert '57-es parcellájában keresse. Valamikor 2014 tavaszán kapta ezt a sírhelyet, a kezdeményező az '56-os Szövetség, melynek Krassó György élete vége felé alapítója és ügyvivője volt. A családot senki sem kereste meg.
Krassó Györgyöt 1991. március 11-én temették Iványi Gábor és Donáth László egyházi búcsúztatója mellett Göncz Árpád, Vanek Béla, Wittner Mária, Nagy Jenő, Pálinkás Róbert és Zsille Zoltán mondott beszédet, a Parlamentben pedig Kőszeg Ferenc napirend előtti felszólalásban emlékezett meg róla. A sírhely akkor 25 évre ki lett fizetve. Az egyetlen volt, akit az 1989-es rendszerváltás után a Városházán, a Főpolgármesteri Hivatalban ravataloztak fel és ezer körül lehetett azoknak a száma, akik ott búcsút vettek tőle. Az '56-os forradalom A Krassó testvérek annyira különösek, hogy a filmvászon szereplőiként most is fel-fel bukkannak. Most nem csak ott. Krassó Miklósról Jávor István dokumentumfilmjét láthatjuk időnként, a kisebbik Krassó testvérről pedig Xantus János portréfilmjét.annyira köztiszteletben állt, hogy senkinek nem jutott eszébe Demszky Gábor gesztusát kifogásolni. Az eredeti elkorhadt kereszt helyére Wittner Mária, aki a sírt látogatta, emeltetett kopjafát a forradalom ötvenedik évfordulója előtt. Felállítására, egy vasárnap délután, szóban kért engedélyt, valószínűleg a temetőigazgató-helyettes rájött, hogy úgy sem fog engedni az '56-ból. Ezt tudtam meg, amikor próbáltam utánajárni a síráthelyezés okaira. Ki merte? A kopjafa átkerült, nyugtatgattam.
Minden a maga hivatalos útján ment. Az '56-os Szövetség 2007-ben foglalkozott először Krassó György áthelyezésének gondolatával. A Szabadságharcos Közalapítvány 2012. évi pályázatán kiemelt támogatásban részesültek, az első helyen szerepelt Krassó György hamvainak áthelyezése. 2013 októberében a főpolgármester engedélyezte a néhai Krassó György János újratemetésével kapcsolatban a Fiumei úti temetőben díszsírhely (57-D-1-1/A) adományozását. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság (NEKB) 2014. február 12-én - véletlen egybeesés, de Krassó halálának 23. évfordulóján - megtartott soros ülésén tárgyalta az '56-os Szövetség kezdeményezését és határozatával úgy döntött, hogy a számomra értelmezhetetlen "B" kategóriában a nemzeti sírkertbe sorolja Dr. Krassó György 1956-os forradalmár sírját. A Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) vállalta, hogy a védettséget a Hivatalos Értesítőben közzéteszi. Ugyanakkor egyik sem vesz részt a síremlékavatás megszervezésében. A Budapesti Temetkezési Zrt.-t (Bp., Fiumei út 16.) a Szabadságharcosokért Közalapítvány 2014. április 23-án támogatásban részesíti. Krassó György síravatását és a gránátlappal való lefedést valószínűleg ebből finanszírozták, de az is elképzelhető, hogy ebben tévedek.
Csendes újratemetés
A korábbi helyen a sírt megszüntették. Az új helyen, amikor csak föld borította, egy sírhant domborodott ki, ebből egy személy exhumálására következtetni. Van, aki azt mondja, nem voltunk ott, nem tudhatjuk. Női szentek. A sírkő hátoldalára felkerült a régi felirat. Az anyja felőli Szőke nagyszülők - a nagyapa dúsgazdag Királyi Tanácsos Igazgató főorvos volt, a sírhely ebből eredően értékes - és a szülei. Nem volt odatemetve az anyja testvére, erre enged következtetni az emlékére szóhasználat, valamint az 1944-es elhalálozási évszám és a Londonban elhunyt Krassó Miklós neve is fel van vésve. A másvilágon vajon az a nagyobb, akinek az emléke itt maradandóbb? Az '56-os Szövetség elnökétől, Fazekas János Lászlótól megtudtam, hogy beszéd nem volt, csak néma főhajtás mellett koszorúztak. Körülbelül húszan voltak jelen. Gyuri, túl vagy az újratemetéseden.