Ilyen nagyszabású kiállításon még soha nem mutatkozott be Magyarországon a művészettörténet egyik fénykoraként számon tartott holland "arany évszázad", azaz a 17. századi holland festészet - mondta el a szerdai sajtóbemutatón a Szépművészeti főigazgatója.
Baán László kiemelte: a négy évig tartó előkészületek során mintegy 50 köz- és magángyűjteményből több mint 130 festményt sikerült megszerezni, melyek biztosítási összértéke 1 milliárd euró; ezeket a munkákat egészítik ki a Szépművészeti világszinten is jelentős holland kollekciójából válogatott képek.
Rembrandttól húsz festményt sikerült Budapestre hozni, a 37 darabos Vermeer-életműből pedig három munka érkezett a Szépművészetibe, pedig a delfti mesternek eddig soha egyetlen munkája sem járt Magyarországon - emlékeztetett a főigazgató, aki újságírói kérdésre válaszolva elárulta, hogy a kiállítás rendezési költségei elérték a félmilliárd forintot.
Ember Ildikó és Tátrai Júlia kurátorok a kor holland festészetének rendkívüli gazdagságáról szólva elmondták: egy ennyire sokszínű anyagot nehéz egyetlen vezérfonal mentén bemutatni. A kiállítás bevezető szekciója ezért a történelmi háttérrel ismerteti meg a látogatót: korabeli képeken felbukkannak a területet addig uraló spanyolok ellen vívott tengeri és szárazföldi csaták, az Orániai-ház tagjainak portréi, de allegorikus képeken tűnik fel a tizenkét éves fegyverszünet és a függetlenséget hivatalosan elhozó münsteri béke is.
Az ekkor születő Hollandia - mint a tárlat festményei is tanúsítják - rövidesen gyarmatbirodalmat és hatalmas flottát kezdett építeni. Az admirálisportrék közül kiemelkedik Michiel de Ruyter képmása, aki 1676-ban Nápolyban kiszabadította a gályarabságra ítélt magyar protestáns lelkészeket.
A kor legurbanizáltabb területeként számon tartott ország - a lakosság 70 százaléka városokban élt - sikereit művelt, protestáns polgári társadalmának köszönheti, melyre egyaránt volt jellemző a gazdagság és a mértékletesség, ami a tehetős kereskedők portréin is jól megfigyelhető.
Jól tükrözik a korabeli holland társadalom sajátosságait a csendéletek is, melyeknek a kiállítás minden jelentős típusát bemutatja. Pieter Claesz és Roelof Koets közös csendéletén a gyümölcsökkel gazdagon megrakott asztal végébe helyezett, megtört kenyér a mértékletességre, míg Abraham van Beijeren pompacsendéletén a finomságok közé helyezett óra a múlandóságra figyelmeztet.
A virágcsendéleteken egyre gyakrabban bukkan fel a Törökországból ekkoriban becsempészett és azóta az ország egyik jelképévé vált tulipán, míg Joseph de Bray egy jellegzetes étel, a pácolt hering dicséretét örökítette meg úgy, hogy a háttérbe megfestett költemény a hollandoknak arra a vélekedésére is utaljon, miszerint a hagymával eltett hal a legjobb afrodiziákum.
Az arany évszázad mintegy 5000 festőjéből csak 25 nőt ismerünk, közülük két alkotó munkáival találkozhat a közönség, amely azt is eldöntheti, hogy Judith Leyster vagy férje, Jan Miense Molenaer volt-e a tehetségesebb.
Noha 1581-ben kimondták a protestantizmus primátusát, a lakosság harmada katolikus maradt, és csekély korlátozásokkal gyakorolhatta vallását, amiről számos oltárkép is tanúskodik. A katolikus festők jellemzően Rómában folytatták tanulmányaikat, ahol sokuk Caravaggio hatása alá került, míg a protestánsok puritán, fehérre meszelt templombelsőiket örökítették meg szívesen.
Bibliai témát ábrázol Rembrandt A mór megkeresztelkedése című, fiatalon, mindössze húszévesen készített műve is, azonban ennél is két évvel korábbi a mester legelső ismert munkája, a Szépművészetiben is bemutatott A szemüvegárus. Az ifjú festő kisebb önarcképeken keresztül sajátította el az érzelmek megjelenítésének technikáját, mint arról a kiállításban egy 1629-es munka is tanúskodik. A festővel azonban pályája csúcsán, harmincnégy éves korában, majd a halála előtti években, utolsó önarcképén is "találkozhat" a közönség.
Mesteréhez képest egészen új utakat keresett Rembrandt egyik tanítványa, Samuel van Hoogstraten, akinek Ablakon kitekintő című fotorealisztikus trompe l'oeil-ével III. Ferdinánd császár szemét is sikerült megtévesztenie.
Jan Vermeer a 17. század Rembrandthoz fogható jelentőségű, de egészen más, nyugodt időtlenséget sugárzó stílusban alkotó mestere. A Párizsból és Frankfurtból kölcsönzött Az asztronómus és A geográfus című, párdarabként festett képei a Szépművészetiben kerülhettek ismét egymás mellé, A katolikus hit allegóriája című munkáján pedig a mester a katolikus ikonográfia elemeit illeszti be egy jellegzetes holland zsánerképbe.
A hollandok szívesen örökítették meg mindennapi életük színtereit város- és tájképeken, melyek stiláris változatosságába a Szépművészeti 2015. február 15-ig látogatható tárlata is betekintést nyújt. A záró szekcióban olyan különlegességek is felbukkannak, mint A húszéves Sijctghen kacsa portréja vagy Forgács Péter Rembrandt-morfok című, a mester 37 híres önarcképét egymásba illesztő videómunkája.