Mintegy mellékszálként hangzott el az ATV híradójában, a kitűnő külpolitikai újságíró, Bombera Krisztina washingtoni tudósításában, hogy az Orbán-kormányra várhat még egy nagyon kellemetlen, nagyon súlyos diplomáciai következmény. A friss botrány, a "tízek" kitiltásán túl az észak-amerikai földrészről. Nem tudtunk róla, vagy csak nagyon kevesen, hogy az Óceánon túl létezik egy érdekes szervezet vagy tömörülés, a neve Demokráciák Közössége. Ahogyan kiderült, amerikai demokraták alapították, nem hivatalos szervezet, inkább amolyan érzelmi jellegű, az eszme és a gyakorlat védelmében. Meghívták Magyarországot, és három éve, beválasztották a kormányzó tanácsba is, ha jól értjük, a vezetőségbe.
Néhány hónapja - ez is Bombera tudósításából derült ki - a Közösség alaposabban vette szemügyre, hogyan is alakul Orbán Viktor kormányzata alatt a Duna-menti demokratikus gyakorlat. Az alaptörvény elfogadásától, általában a jogrendszer alakulásán keresztül a holokauszt megítéléséig, szinte mindenütt, ahol emberi jogok, szabadságok kerülnek szóba. A vizsgálat, ha egyáltalán ennek nevezhető, nem éppen rokonszenves következtetésekre jutott. Decemberben tűzik majd napirendre a kérdést, szóba jöhet tagságunk is. Maradhatunk-e a kormányzó tanácsban, egyáltalán a Közösség résztvevői, mi legyen? Bombera szerint azt szeretnék igazán, ha maga az Orbán-kormány lépne ki önként és énekelve, ne legyen szükség újabb frontot nyitni, vonulna vissza. Ha így történnék is, aligha volna visszhang nélkül az egész.
Érthető, hogy a State Departmenttel dúló kitiltási vita idején, ez a hír aligha ébresztett nagy érdeklődést a hazai sajtóban sem, hiszen mostanáig az sem volt nyilvános téma, hogy a Demokráciák Közössége egyáltalán létezik, és mi is kormányzó tanácsi tagok vagyunk. De ha decemberben akár olyan döntés születnék is, hogy vagy fölszólítást kapnánk a távozásra, vagy nagy lárma kíséretében csakugyan a hivatalos Budapest búcsúznék sértődötten, hasonló érdeklődést keltene, mint a "tízek" persona non grata minősítése. Várható az is, hogy Orbánék és fullajtárjaik harsogva kikérnék maguknak, milyen jogon szól bele bárki is abba, hogy a Fidesz-KDNP kormányzat milyen politikát követ, a szuverenitás szent és sérthetetlen, különösen kikérik maguknak Obama és a Fehér Ház vegzálásait.
Törődjenek magukkal. A minap láttam és hallottam egy tévé vitát, amelyben a kormánypárt egyik buzgó sajtóbéli védelmezője meglepő érvvel szidalmazta Washington okvetetlenkedését az emberi jogok számonkérése körül. A fiatalember végső tromfként azt kérte számon, ha a jenkiknek ennyire fontosak ezek az alapvető jogok, miért nem küldött csapatokat Magyarországra 1956 októberében az oroszok kiűzésére, miért tűrte el a forradalom leverését. Az ifjú talán még nem is élt akkor, de ma eszébe sem jutnak az akkori idők esetleges nemzetközi következményei, De az sem, hogy ma szövetségesek vagyunk, más az egész helyzet.
Nem mondható, hogy a tusványosi prédikáció a maga idején nem kapott volna kellő hazai és határon túli értékelést, az "illiberális demokrácia meghirdetése esetleges következményeinek komoly megjósolása. Sokan sajnos csak most kezdenek ocsúdni, mi is történhet még. Meg azután, ami Strasbourg-ban, Navracsics Tibor meghallgatása körül alakult. Azóta kiderült, ez még csak a kezdet. És milyen további következményekkel járhat majd az, hogy bármilyen baráti szándékkal történt is a kinevezés, nem biztos - elnézést a kifejezésért - hogy "zöldfülűre" kellett bízni egy bármilyen középhatalom diplomáciájának az irányítását is. Olyan kormányfő elvi tanácsaival, aki maga sem méri föl kellően egy-egy kezdeményezésének várható hatásait.
Sajnos bizonyosan Simonyi András volt washingtoni nagykövetünknek van csorbítatlanul igaza. Magyarország olyan páratlan nemzetközi elszigeteltségnek nézhet elébe, amelyre utoljára talán a Rákosi-korszak, a Rajk, és hasonló ocsmány perek idején lehetett példa. Kádár 1957-es megtorlásai sem élveztek nagy nemzetközi népszerűséget, de utóbb, az úgynevezett konszolidáció után, Budapest egy ideig szalonképesnek számított. Nem tudni, Orbán Viktort az utóbbi időkben milyen szúnyogok csíphették meg, mi ösztönözhette ilyen külpolitika kiötlésére és követésére, de hogy mindez mennyire szerencsétlen volt, nem kérdéses.
És részleteiben még ismeretlenek is esetleges utórezgései. Nem volt könnyű az Európai Unióban megemészteni a Navracsics-jelölés viharait, mellékzöngéit. Viszonylag netán még jól is úsztuk meg, mert Juncker, annak ellenére, ahogyan személy szerint vele is Orbán milyen tiszteletlenül viselkedett, mértéktartó volt. Mondhatnánk úriember, ellentétben néhány honi sajtóvisszhang, sőt külügyminiszteri közlemény ellenére is. Ami azonban most a magyar-amerikai viszonyban elindult, sajnos föltehetően nem marad majd teljesen következmények nélkül Brüsszelben és Strasbourg-ban sem. Szomorú napok, hetek és hónapok várhatnak kis hazánkra. Megúszni olcsón aligha fogjuk. Az elmúlt esztendőkben adódott már több alkalom is annak a fölmérésére, milyen kényes is egy ország nemzetközi kapcsolatainak az alakítása. Semmiképpen sem rögtönzött döntések, szeszélyek befolyásolhatják, éppen ellenkezőleg. És hiúságok sem, beképzeltségek, hogy valaki mennyire mindent tudó államférfi.
Belpolitikában sem, külhoni viszonyokban azonban még kevésbé.
