Pár hete beszélgettünk a kisfiammal, kicsit komolyabban, mint máskor. Atyai intésben részesítettem: ha nem számol be idejében, vagyis azonnal az anyukájának arról, hogy mi került az ellenőrzőjébe osztályzat vagy tanári, esetleg igazgatói bejegyzés gyanánt, akkor később sokkal rosszabbul jár. Lesz kiabálás az biztos, de az is lehet, hogy nem nézhet tévét, nem számítógépezhet, ésatöbbi. Úgyis minden kiderül, tehát fölös dolog a sumákolás. Plusz még nevetséges is. Arról nem is beszélve, hogy a méltán szomorú Mama bizalma is odavész, amit aztán rettenetesen nehéz visszaszerezni.
Azt vártam, hogy a múlt hétre a szegénység elleni harc világnapja alkalmából a kormány, vagyis Orbán Viktor, mégis megengedi, hogy napvilágra kerüljenek a hazai szegénységi adatok, a Statisztikai Hivatal jelentése. De nem! Pedig már túl vagyunk minden választáson, és szivárognak is a szégyenletes adatok. Amelyek alapján a kormánynak kötelessége lenne lemondani. Egy polgári, nem a munka, hanem becsület alapú államban.
Ehelyett peckes hencegést és szánalmas hazudozást hallottunk világra szóló eredményeinkről.
Most azt várom, hogy ezen a héten kiket tartóztatnak le világra szóló korrupciós eredmények miatt. És hogyan jelenti be Orbán a lemondását. Szégyenében.
