Komolyabb embernek tartom Erdő Péter bíborost annál, semmint komolyan tudnám venni, amit vasárnap reggel a Kossuth-on mondott: "az Európai Unióban hivatalosan nem nagy divat a vallás, különösen nem annak a keresztény változata". A kevésbé különös nem keresztény változatokba bele sem merek gondolni, de azt hiszem, neki okozna először álmatlan éjszakákat, ha a katolicizmus egyszerű divattá válna ellentmondva önnön hirdetett lényegének. Az esztergom-budapesti érsek felrója, amit a kormányfő is hiányol: az Apostoli Szentszék harcolt, hogy a "keresztény örökséget, vagy a zsidó-keresztény örökséget, vagy a görög-római és zsidó-keresztény örökséget megemlítse legalább az európai alkotmány", azt "makacsul" mindig visszautasították. Vissza, mert a felvilágosodás kikínlódott szekularizált államát védték, ahol a vallás "szabadon választott" magánügy lett, az alkotmány meg világi közügy, amelytől kissé távolabb tolták a klérust.
Azért nem beláthatatlan távolságra. Ugyancsak vasárnap a váci egyházmegye minden közösségi szentmiséjén felolvasták Beer Miklós püspök körlevelét, amely Ferenc pápa felhívásának szellemében szívszorító szavakkal hívja fel a híveket önvizsgálatra a mai európai civilizációban partra vetett halként tengődő cigánysággal kapcsolatban. "Nem mi döntjük el, ki méltó az irgalomra, (de) egyházunknak sajátos felelőssége van. A cigányság a saját erejéből nem tud nyomorúságából kiemelkedni. A foglalkoztatás, a munkahelyteremtés, az önmagáról való gondoskodás képességének megtanítása, az oktatásban való részesítés mind-mind feltétele annak, hogy önbecsülésük lehessen. Nekünk kellene ehhez hozzásegíteni őket" - írja a körlevél.
Ha hívők lennénk, azt gondolnánk, az Úr előbb meghallja ezeket a szavakat, mint a panaszt.
