A nyelvújításról mindenki szerezhetett ismereteket, aki középfokú oktatásban részesült. Megtanultuk, hogy a mozgalom, amely nyelvünk megújítását szorgalmazta, összefonódott a magyarság nyelvtudatra ébredésével, és legvégül a költők vitték diadalra.
"… sok jó dolgot művelt, de sok törvénytelenséget is követett el", igazgyöngyök mellett szemetet is hordott. Mindjárt föl is lapoztam a hord igét tárgyaló címszót, és megtudtam, 1848 előtt nem alkalmaztak összetett szót képzésére, s hogy a német hivatalos szótárban fordult elő első ízben.
Megtudhatjuk azt is, hogy a 19. század hatvanas éveiben a Király utcában egy "kurta-korcsma" működött, ezzel a címtáblával: "zum hordur", azaz: a trógerhez. El tudom képzelni, milyen békességben üldögélt ebben, s a hasonló korcsmákban néhány évtizeddel később Krúdy Gyula, mígnem kocsisa jelentette, ideje felkerekedni és Badacsonyban megízlelni az újbort, melyben ilyenkor még apró gyöngyszemekként buborékok úszkálnak.
Talán ez az apró kitérő is jelzi, hogy ebben a lexikonban mintha visszaálmodhatnánk a régi idők szokásait. Amikor a kockás terítővel letakart asztalok mellett az álladalom (ma már államról beszélünk) ügyeiről cseréltek eszmét az urak sörüket kortyolgatva, éhüket frissen főtt pörkölttel csillapítva. Közben kellemes emlékeiket idézték. (Az emlékez igéből elvont szót Kazinczy és Verseghy tették közkinccsé.)
A magyar nyelvújítás szótárát lapozgatva a nyelv egyik legnagyobb művésze, Kosztolányi Dezső szellemalakja is felsejlik. Sajnos manapság inkább a nyelv romlásának lehetünk tanúi, s ez gondolkodásbeli és erkölcsi romláshoz is vezet.
