Bármi megtörténhet.” Aki azt hiszi, hogy a nemzeti erőtér cárja mindezt nem fenyegetésnek szánta, emlékezzen csak vissza az elmúlt évek kormányzati gyakorlatára. Ezermilliárdos magánnyugdíj-megtakarításokat vettek el a magyar emberektől, közben álságos módon a nyugdíjak megvédéséről prédikáltak. Erőszakosan leszállították a tankötelezettség korhatárát, ezzel fiatalok ezreit lökve ki a munkanélküliség és a kilátástalanság felé.
Röghöz kötéssel, reformnak álcázott rombolással szűkítették a felsőoktatásban résztvevők számát és későbbi lehetőségeit. Nem törődve a megélhetési kényszerrel, hagytak százezreket elmenekülni az országból, további ezreket pedig közmunkás rabszolgaságba kényszerítettek, érdemi előrelépést, kiutat nem biztosítva. Nekik elég, ha a statisztikák szépek. Hogy meg is lehet-e élni havi negyvenhétezer forintból, már nem érdekli a centrális erőteret. Túl magasra nőtt körülöttük a szotyihéj, nem látnak ki mögüle.
Az Orbán Viktor által vázolt, illiberális alapokra épülő együttműködés rendszerének legnagyobb veszélye épp a szolidaritásra való képtelenség. Mert bár tényleg senkit nem hagynak az út szélén (egyszerűen lelökik őket onnan), az út menti árokban vergődők felett már pökhendien átlépnek. A Fidesz által épített államrendszer egy olyan piramis, amelynek csak a tetején éri meg lenni. A centrális erőtér lényege éppen az, hogy ha körön kívül vagy, akkor lemondtak rólad. Akkor élj meg havi negyvenhétezerből, alázkodj meg a közmunkáért, keress megélhetést egy londoni krumplisütőben, fizesd vissza többszörösen a rezsicsökkentés árát a dráguló élelmiszereken!
„Miután a világ mostani rendje nem éppen a mi szájunk íze szerint való, ezért én azt gondolom, hogy a bármi megtörténhet korszaka, ami most előttünk áll, bár sokak szerint bizonytalanságot hordoz, baj is lehet belőle, de legalább ennyi lehetőséget és esélyt is tartogat a magyar nemzet számára (…) Könnyen lehet, miután bármi megtörténhet, hogy eljön a mi időnk” – fogalmazott Orbán Viktor. Szerintem Magyarország ideje akkor jön el, ha lebontja az orbáni rezsimet, szociálisan érzékeny államszervezetet emel, felismeri az európai közösség alapértékeinek megkerülhetetlenségét és végre egy olyan jobboldali erő képviseli majd a konzervatív magyar érdekeket, amely együttműködésre, párbeszédre, nem pedig a másképpen gondolkodók likvidálására törekszik.
Én, továbbra is minden héten meg fogom kongatni a harangokat. Mert demokrataként ez a dolgom - írja az MSZP alelnöke.
