Anat Gov Happy Ending című darabjának főbb szerepeit Hernádi Judit, Margitai Ági, Bánfalvi Eszter, Hegyi Barbara és Fekete Ernő játssza. A nyári előadások után a kőszínházi premiert szeptemberben 23-án tartják a Belvárosi Színházban. Hernádi Judittal e különös szerepéről beszélgettünk.
– Thalia, a színésznő karaktere a legrealistább a szereplők között azzal, hogy tisztán látja az állapotát. Értelmetlennek tartja a kemoterápiát, ezért visszautasítja a kezelést, a legjobb képet szeretné maga után hagyni.
– Emberként akar meghalni, nem kitenni magát egy felesleges tortúrának. Kiderül, gyógyíthatatlan, hiszen a rák 4-es stádiumában van. Belecsöppen az egészségügy mókuskerekébe, saját döntése alapján akar kiszállni. Nem akarja magát rongálni a nem létező gyógyulás reményében. Elfogadja, hogy nincs esélye.
– Személy szerint egyet ért a döntésével?
– Nem tudom, soha nem voltam még ilyen élethelyzetben. Nem is akarok belegondolni. Nem tudom azt sem, mi lenne velem, ha megerőszakolnának vagy ha gyilkos lennék. Mégis játszottam már ilyen szerepeket is.
– Többet segítenek a betegtársak Thaliának, mint a hivatalos, hivatásos egészségügy. Legalábbis lelki támogatásban.
– Az én apukám orvos, gyerekgyógyász volt. Nagyon tisztelem a doktorokat, bámulatosnak tartom, hogy a gyógyításra szentelik az életüket. A darab az egészségügy rendszerét mutatja be, ami a szabályok miatt működőképes, de emiatt be is darálja az embert. Minden rendszernek sajátsága ez, nem csak a kórházé, a színházé is. Minden munkahelyen rend és protokoll van, ami nem kíváncsi az emberek pillanatnyi igényeire.
– Mennyit kell megmutatni a szerepben abból, hogy Thalia színésznő?
– Egy emberről van szó. Annyi jelentősége van, hogy erős hivatásvágy él benne. A színésznősége abból a szempontból fontos, hogy teljes élet van mögötte. Amit leélt, arra azt tudja mondani, ennyi jutott, azzal elégedett lehet. Hálás érte. Már nincs egyéb kötelezettsége a világ felé, csakis saját maga.
– Amikor megérkezik a kórházba, leplezi magát, azt mondja, csak egy szerepre készül, azért van ott.
– Akkor azt hiszi még, előbb-utóbb kijön a betegségből. Akkor még nem tudja, milyen szinten támadta meg a kór. Van jövőképe, hirtelen nem érti az egészet. Világosan kell látni, olyan helyre érkezik, ahol próbálnak rajta segíteni. Miért ne vágna bele, hiszen leküzdötte korábban már az összes nátháját, szült kétszer. Az összes problémáját megoldotta az életében. Megszabadult a kellemetlen férjétől. Úgy van vele, majd megoldja ezt is, viszont nem szeretne a bulvárhasábokra kerülni. Összesen ennyi színésznő van benne.
– Hogyan társítható össze a darab komoly témaválasztása a dalokkal és a fanyar humorral?
– Ez egy prózai revü. Nagyon különleges zenei világa van, sajátosak a dalszövegek is. Nem slágerek, hanem kórházi környezetbe illőek. A rákról mindenképpen beszélni kell, nincs olyan ember, akit ne érintett volna, aki betöltötte a 30-as éveit. Létezik a betegség, lelki és testi fájdalmat okoz. Nem lehet érteni, mitől jön. Az egyik kezelési mód a tagadás, a másik a szembenézés. Mi az utóbbi nézőpontot erősítjük az előadásunkkal.
