A nemzetgazdasági tárca néhány hete jelezte, hogy a jogszabály készül a bírósági döntések nyomán a jogtalanul elvett végkielégítések visszaszolgáltatásra. A Napi információja szerint а magánszemély az adó megállapításához való jog elévülési idején belül az állami adóhatósághoz benyújtott kérelmében kezdeményezheti, hogy az adóhatóság törölje а terhére 2013. december 31-ét megelőzően kivetett 98 százalékos adómértékkel megállapított különadó-fizetési kötelezettséget. Ehelyett a NAV úgynevezett átalányközteher-kötelezettséget állapít meg, а kötelezettség eredeti esedékessége napjára vonatkozó hatállyal. Ez az átalány évente változó. Ha а 98 százalékos különadót а 2010-es adóévre kellett megállapítani az adó 40 százalék, а 2011-es adóévre kellett megállapítani 15 százalék, а 2012-es adóévre kellett megállapítani akkor 20 százalék, ha а 2013-as adóévre kellett megállapítani, akkor 25 százalék a közteher mértéke.
Annak érdekében pedig, hogy а magánszemély „ne érvényesíthesse kétszeresen követelését”, а törvényjavaslat kimondja: а rendelkezések nem alkalmazhatók akkor, ha bármely jogorvoslat alapján (ilyen döntést hozott néhány esetben a strasbourgi bíróság) kártérítésre vált jogosulttá. Ha а jogorvoslat folyamatban van, az adóhatóság az eljárást csak abban az esetben indítja meg, ha а magánszemély а kérelmében nyilatkozik arról, hogy а jogorvoslati kezdeményezést visszavonta, és az ezt igazoló iratokat а kérelemhez csatolja. Egy másik mondat szerint az elhunyt magánszemély bármely örököse kezdeményezheti а 98 százalékos adómértékkel megállapított kötelezettség törlését. Alighanem számos érintett, idősebb nyugdíjas elhunyt már jövedelmének elvonása óta. А salátatörvény azt is kimondja, hogy magánszemély а módosuló kötelezettségével kapcsolatban külön késedelmi kamatra nem jogosult, azaz az állam nem fizet az adózó pénzének használata után.
A kelletlen módon végül is korrigált jogszabály ezúttal is magán viseli valamennyi fideszes „büntető törvény” beépített csavarját, amely egyrészt szembe megy az Alaptörvénnyel és az érintettek jogaival. Kettős mércét alkalmaz: az államot nem kötelezi kamatfizetésre, noha egyes esetekben akár négy évig is használta a jogtalanul „megbüntetett” és megalázott köztisztviselők, közalkalmazottak pénzét. Fordított esetben kemény büntetőkamatokkal szedte volna be „járandóságát”. Hogy valakinek ebből erkölcsi, netán ténylegesen anyagi kára származott? A kormány megfenyegeti azokat, akik méltatlankodnak: vagy perelik az államot, vagy végre hozzájutnak sokáig veszett fejszének gondolt pénzükhöz. Ugyanaz a módszer, mint ami 2010-ben a magán-nyugdíjpénztárak esetében már bevált: aki nem mond le a megtakarított vagyonkájáról, lemondhat majd az állami nyugdíjáról - hallottuk. Kevesen voltak, akiknek ettől nem szállt inába a bátorsága. Most is ez lesz. A többség lehatott fejjel felveszi majd a járandóságát, pedig ha merne perelni… Ki tudja, mi lenne a vége?