- Kezdésnek rossz volt

Ha fele olyan félelmetes válogatottunk lenne, mint amilyen félelmetes hangulatú stadionunk van, nem volna kérdés az Eb-szereplés. A teltházas Üllői úti arénának megvan az a sajátossága, hogy képes elhiteti a látogatóval, jelen esetben az Eb-selejtezőre érkező északírekkel, hogy mifelénk komoly futball dívik.

Pedig még csak most próbáljuk visszanyerni azt a dicsőséget, ami egykoron a magyar labdarúgást jellemezte. Mindenesetre a 20 ezer ember ebben a létesítményben tényleg úgy érezheti magát, hogy futballmeccsen van. Kár, hogy mindez csak a körítés, a pályán zajló események elvétve keltették ugyanezt a hatást.

A vendégek keretükben hat Premier League-játékossal érkeztek, közülük a három WBA-futballista, Baird, Brunt és McAuley, valamint a Southampton alkalmazásában álló Davis kezdett, ám ez is kevésnek bizonyult a szórakoztatáshoz.

Még úgy is, hogy a házigazdáknál még az az egyetlen játékos sem állhatott kapitánya rendelkezésére, aki nemhogy megfordult az angol élvonalban, hosszú éveket húzott le ott.

Gera Zoltán két év elteltével ölthette volna magára a címeres mezt, ám ahogy azt Pintér Attila szövetségi kapitány a meccs előtti napon jelezte, az ismét a Ferencvárost erősítő támadó kisebb sérülése miatt nem játszhat(ott).

Távollétében a magyarok – na, nem mintha Gera miatt történt volna ekként - 3-4-3-as hadrendben kezdtek, az újpesti Balogh Balázst Pintér bal oldali középpályásként vetette be, a pálya centrumában Varga József és Tőzsér Dániel feladata volt a biztonság megteremtése, elöl pedig a Dzsudzsák, Nikolics, Rudolf trió szembeszökően sok mozgással igyekezett zavart teremteni.

Mindez körülbelül negyed óráig tartott, mivel nem sikerült gyorsan megszerezni a vezetést, így a biztonságosabbnak tetsző négyvédős rendszerre állt át a házigazda. Az első félidőben valamire való helyzet nem alakult ki a vendég zöld-fehérek kapuja előtt, jóllehet egy-egy beadás után úgy kellett előkeríteni a lábakat-karokat a mázsás emberrakás alól. A legnagyobb ziccer egyébként Ward előtt alakult ki, Dzsudzsák és Tőzsér hathatós közreműködése után.

A Dinamo Moszkva szélsője úgy 35 méterről gondolt kapura küldeni egy szabadrúgást, ám lövését a védők egyike 14 méterről a mezőnybe vágta a labdát. A Watford ballábasáig. Aki érezhetően nincs hozzászokva, hogy ő legyen az utolsó ember, mivel olyan zavarba került, hogy belerúgta a labdát a rá rontó Wardba, aki végigiramodott a térfélen, majd lőtt. Gulácsi bravúrral mentett, ráadásul szerencséje is volt, ugyanis a kipattantót Evans csúnyán fölé emelte.

Mindez a 45. percben történt. Egyfelől jó, hogy nem hátránnyal kellett a szünetre vonulni, másfelől viszont a közönség elkezdett ébresztőt követelni. A fordulás után negyed óra múlva már Pintér távozását követelték néhányan, aminél semmi nem érzékelteti jobban, mennyire fájdalmas volt nézni a meccset. A szenvedéseknek egy jobb oldali szöglet vetett véget: Dzsudzsák beadása Priskinről került a kapuba. 1-0, megszületett az Eb-selejtezők első magyar gólja, s ezzel meglett a vezetés is. Az öröm alig öt percig tartott.

A nem különösebben technikás Kyle Lafferty megunva a tétlenséget visszalépett posztjáról a labdáért, leírt egy cirka negyvenméteres tiszteletkört, kényszerítővel betört a 16-osra, centerezett, McGinntől az lett volna művészet, ha két méterről elhibázza (1-1). Mintha bóják között vitték volna végig az akciót.

És ezzel még nem volt vége. Lipták meghúzódott, cserét kért, de Pintér elhasználta eladdigra mindhárom lehetőségét. A 88. percben addig passzolgattak a vendégek, amíg ziccerbe nem kerültek, Lafferty meg valahogy bekotorta (1-2). A Publikum megint Pintért szidta. Szóval ott tartunk, hogy stadion már van. Csapat még nincs. Na, de mit szól mindehhez most Szalai?...