Megdöbbenve ül a monitor előtt egy 80 éves bácsi. 70 év után látta meg magát a németek által készített náci propaganda filmben. Simon Segáli bár tudta, hogy felvették, magával a művel csak most szembesülhetett.
1944 októberében, a Theresienstadt-i táborban arra kényszerítették, hogy a Brundibar című operában énekeljen egy gyerek szerepet. 11 éves volt, amikor Budapestről elhurcolták. 1100 gyerekkel együtt egy marhavagonban szállították.
- Annyi hely sem volt vonaton, hogy leüljünk - mesélte majdnem 70 év után. - Három és fél napig utaztunk, azt se tudtuk, hová visznek minket. A legkisebbek, akik 6-7 évesek voltak nem élték túl az utazást. Étel-ital nélkül szállítottak minket, a dolgát is mindenki ott végezte el, ahol éppen állt. Amikor leszállítottak a vonatról, akkor megkérdezték, hogy ki tud csehül.
Én jelentkeztem, ezért elvittek a színész barakkba. A többi gyereket azóta se láttam - idézte fel emlékeit Simon Segáli.
A Theresienstadt-i tábort a németek azért hozták létre, hogy a különböző nemzetközi szervezeteknek bebizonyítsák, a zsidók jól élnek a koncentrációs táborokban. Ehhez szükségük volt egy propaganda filmre is, ennek volt része a Brundibár című gyermekopera.
- Azt láttam, hogy jöttek a németek kamerákkal és felvették a darabot, összesen egy előadás volt. A műsor végeztével a gyerekek nagy részét azonnal Auschwitzba deportálták. Simon Segáli az ATV kamerái előtt szembesült először ezzel a filmmel, megdöbbenve és megrendülve nézte a 70 évvel ezelőtti felvételeket.
- A táborban - álcázásul - még krematóriumot is építettek. Természetesen ezt a filmben nem mutatták be. Több mint 33 ezren haltak azonban meg a különböző betegségekben. Aki egy kicsit is elgyengült, azt azonnal agyonlőtték a németek. Valamelyik náci kitalálta, hogy kár a golyókért és a hátsó falnál elkezdték halálra kövezni a legyengült embereket, akárcsak a bibliai időkben.
A Simon Segálival készült interjú - amelynek riportere Novák András - ma este tíz után 25 perccel látható az ATV műsorában.
