Egyelőre esély sincs a gázai konfliktus lezárulására, de egyelőre újabb tűzszünet sem körvonalazódik az izraeliek és a Hamász között. Az izraeli hadsereg legalább hetven célpontot támadott az elmúlt 24 órában. Megsemmisítettek egy rakétakilövő állomást, ahonnan Jeruzsálemet vették célba.
Előzőleg végeztek a Hamász egy pénzügyi szakértőjével, Mohammed al-Gullal, aki terrorakciók finanszírozására utalt át pénzeket terroristáknak. A gázai egészségügyi minisztérium is megerősítette halálhírét. Benjamin Netanjahu miniszterelnök ismételten világossá tette, csak akkor hagynak fel a légitámadásokkal, ha hazája eléri végső célját.
Mint fogalmazott, a „Védővonal” nevű akciót szeptember elseje, az iskola megkezdése után is folytatják. Kifejtette, csak akkor függesztik fel a támadást, ha minden izraeli állampolgár békében élhet. Netanjahu párhuzamot vont a Hamász és az Iszlám Állam (IS) iraki és szíriai terrorszervezete között.
Miután a harcok iskolaidőben is folytatódnak, a konfliktus egyre érzékenyebben érinti a gyermekeket. Mint a Neue Zürcher Zeitung cikkében emlékeztet rá, eddig 478 palesztin gyerek vesztette életét, több ezren megsérültek. Az oktatást már csak azért sem lehet folytatni a Gázai övezetben, mert rengeteg palesztin az iskolákban lelt menedékre. AZ ENSZ adatai szerint a térség 103 oktatási intézményében 330 ezer ember zsúfolódott össze.
Közülük 70 ezren haza sem tudnának térni, mert házuk a földdel vált egyenlővé. Az UNICEF azt közölte, hogy 244 iskolát ért találat, 22-t pedig olyan súlyos sérülés ért, hogy használhatatlanná váltak. Egy iskolát katonai műveleti központként használt az izraeli hadsereg. Ugyanakkor három másik iskola épületében rakétákat rejtett el a Hamász.
A gyermekek egyre súlyosabb traumaként élik meg a háborút. Bár Izraelben jól védik az iskolákat, az intézmény felé vezető út szintén veszélyes lehet. A harcok július 8-i kitörése óta a gázai egészségügyi minisztérium adatai szerint 2100 palesztin vesztette életét és több mint 10 600 megsérült. Izraeli részről 64 katona és négy polgári személy halt meg.
Jair Lapid pénzügyminiszter előzőleg azt közölte, Izrael kész külföldön is támadást intézni a Hamász emigrációban élő vezetői ellen. „Tudniuk kell, hogy vadászunk rájuk és elfogjuk őket. Meg kell fizetniük azért, amit Izrael déli részén előidéztek” – fejtette ki. Mint mondta, a radikális palesztin szervezet egyetlen illetékese sem érezheti biztonságban magát legyen szó akár politikai vezetőről, akár külföldi emigrációban élő személyiségről.
Netanjahu már szombaton utalt arra, hogy keményebb fellépést tervez a Hamásszal szemben. Azt követően döntött így, hogy pénteken a Hamász fegyveresei egy rakétatámadás során Nahal Oz kibucban megöltek egy négy éves gyermeket, Daniel Tragermannt. Épp ekkor tartózkodott a helyszínen Benny Grants izraeli altábornagy.
Szombaton szintén rakétatámadás ért egy a Gázai övezet közelében található kibucot, amikor Sami Turgeman, a szárazföldi erők parancsnoka tett látogatást. Móse Jalon védelmi miniszter látogatását azonban ideiglenesen lemondták, mivel az utóbbi napokban fokozottan támadják a térség településeit.
Egyiptom előzőleg javaslatot tett a béketárgyalások felújítására, amelyre Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke már igent mondott. Kairó a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságot (ICC) is bevonná a konfliktus megoldásába. Izrael még nem nyilatkozott a kérdésről, a palesztinok azonban hajlanak ennek elfogadására. A lépés azért veszélyes – vélik hírmagyarázók – mert a törvényszék bevonásával jelentősen rosszabbodhat Abbász és Izrael viszonya.
Egy hágai vizsgálat csak abban az esetben kezdődhetne meg, ha mindkét ország annak tagja lenne. Izrael ugyan aláírta a Római Statútumot, de nem ratifikálta azt. (Összesen 35 állam nem csatlakozott a ratifikáló államokhoz, köztük Kína, India, Oroszország és az Egyesült Államok.) Abbász mindenesetre világossá tette: ő a maga részéről nem akar egy hágai vizsgálat útjába állni, legalábbis abban az esetben, ha ebben a Hamász és az Iszlám Dzsihád is támogatja.
Hírek szerint Musza Abu Marzuk, a Hamász második embere már kérte ez ügyben Háled Mesál hozzájárulását, s az erre vonatkozó rendelkezést már alá is írta a radikális palesztin szervezet vezetője. Az Iszlám Dzsihád szintén támogatná Abbászt. Ha azonban teljes lenne az egység a kérdésben, Hága még akkor sem befolyásolhatja a háborút.
Tegnap bejelentették, Mahmúd Abbász nemzetközi diplomáciai offenzívát indít azzal a céllal, hogy az ENSZ-t felkérje, dogozzon ki menetrendet a palesztin állam megteremtésére az 1967-e határok alapján – értesült a Hárec.
A lap rámalláhi forrásokra hivatkozva azt írta, a Palesztin Hatóság elnöke a Nemzetközi Büntetőbíróság mellett a világszervezetet kívánja felkérni a palesztin konfliktus megoldására. Mint mondta, javaslatát John Kerry amerikai külügyminiszternek is előterjeszti.
Az Izraelbe történt bevándorlásom első heteiben sok helyi nem értette, miért lelkesedem bizonyos általuk természetesnek vélt dologért. Miért csodálkozom a sok - számomra pitiáner- ügyekért meghirdetett tüntetésen. Amikor pedig a saját a történetemet meséltem, ők nem értettek engem, a politika miért függ össze az oktatással, az állással, a léttel. Tátottam a számat, amikor a helyi választások idején sokan az autójukon, a ruhájukon reklámozták a kiválasztottjukat. A melegfelvonuláson pedig rám köszönt a helyi posta dolgozója, aki már elég sokat szenvedett velem a gyenge nyelvtudásom - ámde remek pantomimom - miatt ahhoz, hogy felismerjen bárhol, bármikor.
Az orosz bevándorlók értettek meg a leggyorsabban. Az argentínok kevésbé, a franciák és a régen itt élők, vagy az itt születettek szinte egyáltalán nem. Az én evidenciám az ő „scifijük” volt. Bemutatkozáskor ma már megkérdezem, hogy „honnan jöttél?”. Ettől teszem ugyanis függővé, hogy mit mesélek magamról. Ide mindenki „jött”. Ha nem ő, akkor a szülei. Talán ezért is ennyire dinamikus ez a közeg.
Most például sokan tüntetnek azért, hogy szűnjön meg a terroristáktól való félelem. Ez nem háború: fel kell számolni egy terrorista csoportot, amely szívesen nevezik magát népcsoportnak, ám ez nem igaz. Biztos, hogy ha nagyon sokan megyünk az utcára azért, megszűnjön a félelem a terroristáktól, akkor a vezetés lépni fog. A demokráciában érvényesül az összlakosság akarata. A demokráciában a lakosság energiája az ország energiája. A diktatúrákban az ország arculatát a vezető igyekszik meghatározni. Ez azonban sosem sikerül.
Csak depresszív, félelmekkel, agresszióval teli lesz az adott ország, ahol a vezető egy személyben dönt mindenről. Olyan elviselhetetlenné válik, hogy az egészséges emberek elmenekülnek, ha tudnak. Ha van rá lehetőségük, például egy ilyen országba, mint Izrael, ahol a külső fenyegetettség a legkevésbé sem gyengíti a belső demokráciát. Az Izraelt fenyegető külső veszélyt sokkal könnyebb tudomásul venni, mint a belső félnivalót. Hát nem könnyebb egy jó családban lenni és – tartva a betörőktől – zárva tartani az ajtót, mint a család valamelyik tagjától rettegve élni?
Wolf Csongovai Hilda (Izrael)írása a Népszavának
