Ez nem Kertész Imre-ügy. Ő nagy ember és minden efféle "úgy" felett áll. Minden díjat megérdemel, elsősorban minden magyar díjat.
Mindenki elfogad egy állami díjat, akárkitől kapja. Hiszen akárkitől kapja, a magyar államtól kapja. Illyés Gyula háromszor fogadott el Kossuth-díjat kétszer Rákositól, egyszer Kádártól. Németh László ás Kodály Zoltán pedig 1957-ben fogadták el ugyanezt a díjat Kádár Jánostól, egy olyan időszakban, amikor gyilkoltak, amikor magyar írók börtönben voltak. Miért ne fogadna el most Kertész Imre egy ezerszeresen kiérdemelt díjat?
Nem vele van a baj, hanem Schmidt Máriával. Aki volt olyan tapintatlan,hogy egy nagy ember díjazását többek között annak úgynevezett "politikai korrektségével" indokolja. Aki nyilvánvalóvá tette, hogy ezzel a díjjal szeretett kormánya malmára akarja hajtani a vizet. Hogy a díj célja, hogy szembeállítsa a díjazottat azokkal, akik elsőként álltak ki mellette s elsőként írtak róla. Ilyesmit még Aczél György sem csinált. Benne legalább maradt egy csipetnyi tapintat.
Az, ami Schmidt Máriából hiányzik.
