- A legfontosabb kérdés: hogy van?
- Köszönöm érdeklődését, jól. A legnagyobb baj, hogy nem motorozhatok, és nem is nagyon mozoghatok, Így kicsit unalmas az élet.
- Mi történt a balesetnél, fel tudja-e idézni az esetet?
- Az első elcsúszásomat nem tudom, mi okozta. Mindent ugyanúgy csináltam, mint előtte, mégis elvesztettem uralmamat a motor fölött. Szerintem valamire rámehettem, talán olajfoltra, mert többen is elestek a pálya ugyanezen szakaszán. Akkor azonban még tudtam folytatni a versenyt, ám két kanyarral később, egy rövideb egyenes közepén kicsúszott alólam a motor eleje. Azon a szakaszon nem használtam féket. Véleményem szerint motorhiba történt. Arra még emlékszem, hogy a motor nekicsúszott a gumifalnak, és onnantól, mintha elvágták volna a képet.
- Az esés pillanatában mi futott át a fejében? Emlékszik rá?
- Egyből arra gondoltam, hogy ne legyen a motornak semmi baja, és tudjam folytatnia versenyt. A mentőautóban tértem magamhoz. Rögtön tudtam, hogy nagy baj van, mert éreztem, hogy a kulcscsontom rettentően fáj.
- A lengyelországi klinikán az volt az első kérdése, hogy a most hétvégén esedékes hungaroringi futamon már rajthoz állhat-e?
- Nagyon fontos volt számomra a bajnokság, mert az első helyért harcoltam, ezért sem akartam kihagyni futamokat. Meg persze itthon mindig jó versenyezni.
- Egy súlyos baleset után az embernek akaratlanul megfordul a fejében a balesete pillanata. Ha ismét versenyezhet, nem tart attól, hogy megismétlődik a lengyelországi bukása?
- Soha nem gondolok a baleseteimre. Rengetegszer estem már motorral, visszaszállok, és ugyanúgy megyek tovább, mint előtte.
- Mikor versenyezhet újra. Jó hírre számít?
- Szerdán kapok választ, és nagyon remélem, hogy az idén mindenképp visszatérhetek. Az a baj, hogy most is nagyon fáj a kezem, nem tudom, képes lennék-e már versenyezni, de amint azt mondják az orvosok, hogy versenyezhetek, akkor én már ott leszek a rajtrácson.
