Akkor azt kommunikálták az unió illetékesei, hogy bár alacsony volt a részvétel, hiszen 43,1 százalék járult az urnákhoz, ez mégiscsak magasabb, mint 2009-ben, amikor pontosan 43 százalék voksolt. Brüsszel ezt úgy értékelte, hogy sikerült megállítani azt az 1979 óta tartó folyamatosan csökkenő trendet.
Még elméletek is napvilágot láttak arról, mi lehetett ennek az oka, a legtöbban ezt arra vezették vissza, hogy az emberek úgy érezték, ők is aktív részesei a kampánynak azáltal, hogy előre tudták: annak a pártnak a jelöltje lesz az Európai Bizottság elnöke, amelyre leadják szavazatukat.
Bár ez azért már akkor is elég derűlátó analízisnek tűnt. Bár tény az, hogy a két "csúcsjelölt", Jean-Claude Juncker és Martin Schulz több tévévitán is részt vett, az Európai Tanács végül hosszas viták árán szavazta meg a Bizottság elnökének a volt luxemburgi kormányfőt.
Kiderült azonban, hogy a "növekvő részvételre" vonatkozó adatokat az exitpoll alapján közölték. A valós, 42,5 százalékos részvételi arányt azonban csak az internetre tették fel az európai illetékesek. Az új adattal nem dicsekedtek. S bár a különbség mindössze 0,6 százalék az eredetileg kommunikálthoz képest, kiderült, hogy ez volt minden idők legalacsonyabb részvételi aránya egy EP-választáson.
Így a korábbi optimista megnyilatkozások is értelmüket vesztették. Franciaországban és Olaszországban az eredetileg közöltnél kevesebben szavaztak, volt azonban ellenkező példa is: Litvániában 37,3 százalékos részvételt adtak meg, a valós adat azonban 47,4 százalék volt.
