No de lássuk a részleteket! Miután a Nemzetgazdasági Minisztériumban találják ki a számokat, a programelemeket, leosztják a pénzeket régiók, megyék, járások szerint. A megyei munkaügyi központ kapja elsőnek az ukázt, ők delegálják le a járási munkaügyi központoknak, ők meg az önkormányzatoknak. „Természetesen mindig küldenek egy levelet, hogy kb. mennyit tudunk bevállalni, nyilván lakosságszám arányosan (amit később nem vesznek figyelembe és azt a létszámot kell produkálni, amit ők kitalálnak, erre szoktam mondani, hogy majd rajzolok még 20 embert).
Megnézzük, hogy hány ember van a foglalkoztatást helyettesítő támogatás listáján. Csak az a munkanélküli jöhet számításba, aki együttműködik a járásban a munkaügyi központtal, akihez helyileg tartozik, mert csak regisztrált munkanélkülire kapunk pénzt. Ezek a közfoglalkoztatási programok, főleg a Startmunka Mintaprogramok 100%-os támogatást jelentenek, ez bruttó bér, plusz járulék, de nem 27 % a járulék, hanem csak 13,5 %. Munkaeszközre, védőfelszerelésre, kis értékű, nagy értékű tárgyi eszközökre, (200 ezer ft felett számít valami nagy értékűnek), beruházási költségekre a közfoglalkoztatás teljes időtartamára eső bruttó bérköltség 20 %-át adja még pluszban” – világosít fel ismerősöm.
És most beszéljünk a bérekről, heti 40 foglalkoztatás esetén.
„A segédmunkás 77.300, szakmunkás 99.100, a szakképzetlen brigádvezető 85.050, a szakképzett 109. 040 forintot kap. Szakmunkásnak csak és kizárólag az számít, akinek van szakmunkásképzőben szerzett szakmája, vagy középfokú végzettsége, pl. érettségi mellett egy tanfolyam. De aki nyolc osztállyal, a munkaügyi központok által hirdetett tanfolyamon vett részt, az nem számít szakmunkásnak, csak segédmunkásnak. Tavaly télen 120 embert iskoláztunk be, mert muszáj volt, de azokat most tavasszal ugyanúgy segédmunkásként alkalmaztuk. Egy kollégám a munkaügyeseknél így fogalmazott:: "Most arcul köptük magunkat." – folytatódik a beszámoló.
És hogy jön ki a 100 %-os foglalkoztatás? Nagyon egyszerű. „Aki felveszi a munkát, az együttműködik, és van munkahelye, foglalkoztatása. Az, aki nem, megtagadja, mert inkább feketén melózik egy vállalkozónál, vagy egyszerűen nem akar jönni, mert például óvópedagógus képzettséggel nem akar szemetet szedni, vagy csirkeszart lapátolni, az nem együttműködő, a munkaügyi központ szankciózza, ami azt jelenti, hogy törlik a regisztrációját, ezáltal az az ember, mint munkavállaló, többé nem létezik. Tehát mindenki dolgozik, akit a rendszer lát.”
Informátorunknak vannak tapasztalatai az eszköz-beszerzésről is.
„Vettünk egy pár malackát, x helyről, y vállalkozótól, de borzasztó drágán, a piaci ár majdnem háromszorosába kerültek az állatok. Gondoltam, megnézem a neten, ki ez az ürge, aki így meri adni a malacot, hát mit látok? X helyen Y vállalkozó a polgármester, és a Fidesz színeiben nyomul. És a munkaruházattal is ugyanígy jártam. Azóta nem nézek utána, hogy aki elad nekünk valamit, kicsoda, mert lehet sejteni, főleg, ha nagyon drágán adja.”
Akkor már értem, hogyan sikerül az a bizonyos 100%. Miként azt is, hogy ismerősöm miért írta nekem az utóbbi időben többször, hogy gyűlöli a munkáját. Miként azt is, hogy az e hivataloknál dolgozókkal aláírattak egy papírt, mely szerint lehallgatják a munkahelyi telefonjukat...