Erősen meggyötör az, ha olyasmi jut tudomásomra, mint mostanában egyre gyakrabban, hogy például eddig olvasható volt "Orbán Viktor neve a Famous Oxoniansen, azaz a híres oxfordi diákok listáján olyanokkal együtt, mint például Naruhito japán koronaherceg, vagy Michael Palin, a Monty Python tagja." Most már nincs ott. Az illetékesek szerint csak néhány nevet töröltek, elsősorban olyanokét, akik már régen elhunytak.
Komolyan szenvedek az ilyen hírtől. Nem csak azért, mert számomra egy olyan táblán virítani, amelyiken Michael Palin neve is ott van, a megtiszteltetés legcsúcsa lenne. Rendes fizikai fájdalmat érzek, ami arra enged következtetni, hogy még mindig erős - gyanakszom: növekvő - hazaszeretet, sőt orbánféltés dolgozik bennem, hiszen még röstelkedni tudok azon, ha kitiltják valahonnan az országom választott vezetőjét.
Megszokhattam volna már. Ugyanígy voltam pár napja, amikor ezt olvastam: lemondták Orbán Viktor washingtoni útját, mert a Fehér Házban nem fogadták volna, és a külügyminisztériumban is csak helyettes államtitkári szinten. A Georgetown Egyetemre tervezett előadása kapcsán az egyetem feltételül szabta, hogy utána nyilvános vitát tartsanak, ez azonban "nem felelt meg a magyar félnek". Így aztán októberben csak New Yorkba és Los Angelesbe utazik.
Én a helyében nem mennék, mert kár kitenni magát az ádáz ujjal mutogatásnak.
Nem lehetne, hogy a mi miniszterelnökünk inkább kivegyen pár napot, hogy valami csöndes helyen szakember segítségével végig gondolja, hogyan jutott idáig, és hogyan merészelt minket idáig juttatni?
